Szökik a rend
Nyithatatlan vakablak,
némán guruló szavak,
torz vigyor a nevetés,
... úrrá lesz a feledés.
Csendem üzen, szökik a rend.
Ami ma fent volt, holnap tán lent.
Üzenetre csend felel.
Arcok tűnnek fel, majd el.
Beszűkül a külvilág,
... csak tudnám, mi van odaát...
Ami ma fent volt, holnap tán lent.
Csendem üzen, szökik a rend.
Sági Erzsébet
Illusztráció: William Utermohlen festő önarcképe
Bővebben a festőről itt:
http://offline.hu/kikapcs/2014/08/az-alzheimer-koros-festo-onarckepei
Tetteink jövője
Pio atya imája, az "ellenállhatatlan kilenced"
1. - Jézusom, Te mondtad: “Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” Íme, zörgetünk, keresünk és kérjük a kegyelmet, hogy szabadíts meg minket a sátán és a gonosz lelkek minden hatásától és befolyásától, hogy egészen szabadon és tisztán élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.
Miatyánk.., Üdvözlégy.., Dicsőség... Jézusom Szent Szíve, remélek és bízom benned.
2. - Jézusom, Te mondtad: “Amit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” Íme, most nevedben kérjük az Atyától a kegyelmet, hogy minden testi és lelki betegségtől meggyógyulhassunk és egészségesen, a Te hatalmad jeleként élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.
Miatyánk.., Üdvözlégy.., Dicsőség... Jézusom Szent Szíve, remélek és bízom benned.
3.- Jézusom, Te mondtad: “Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” Íme, most szavad csalatkozhatatlanságára támaszkodunk, és kérjük a kegyelmet, hogy minden erőtlenségünkből, gyengeségünkből, hitetlenségeinkből, reménytelenségeinkből és szeretetlenségeinkből emelj ki minket, hogy Általad erős, a Te mértékedet tartó és szeretetteli életet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.
Miatyánk.., Üdvözlégy.., Dicsőség... Jézusom Szent Szíve, remélek és bízom benned.
Jézusom Szentséges Szíve, Te nem tudsz részvétlen lenni a szerencsétlen iránt, légy irgalmas hozzánk, nyomorult bűnösökhöz is. Add meg nekünk Szűz Mária Szeplőtelen Szívének, a Te és a mi gyengéden szerető Édesanyánknak a közbenjárására a kért kegyelmeket.
Szent József, az Úr Jézus nevelőatyja, könyörögj érettünk.
Ámen.
Vénasszonyok nyara
Verébhad ujjong a kopaszodó fákon: - Elrepült sok éhes száj!
Örömük határtalan, csak én nézem fájón, hogy kiürültek a fészkek.
A póznák drótján sem tanácskoznak már a fecskemamák arról, hogy fiókáikat mivel is etessék.
Hiányzik ficsergő tornaórájuk, a fáról fára, egyre messzebbre röppenő ügyes kis mellényesek életre, vagy pontosabban a túlélésre való felkészítése is.
Elnéptelenedtek a kertek. Jobban hallom most a csendet, az űrt, amit itt hagytak.
A békák csak nyáron kuruttyolnak?
Talán akkor is csak azért, hogy cukkolják a gólyákat?
Ugyanis láttam, hogy vannak! Ők most is itt vannak!
Ott üldögélt három, hatalmas varangyos béka a vízóraaknában, amikor jött a leolvasó ember. Gondoltam is, hogy nagyon veszélyes foglalkozás az óraolvasás. Én alighanem bele is halnék.
Ez volna az a bizonyos indiánnyár? Nyár...
Bár ma a Nap meleget árasztva ragyog, de nem hagyom becsapni magam.
Tudom, hogy ablakomon már az ősz kopogtat. Jöttéről szólnak a levelek, melyek búcsú nélkül hullnak le az ágak magasából a sárba, hogy aztán a gondos gazdák összesöpörjék és tűzhalálra vessék őket. A levegőben, - utolsó üzenetként - fanyar illatukkal mesélnek az elmúlásról. Arról, hogy lehet így is. Utolsót, nagyot lobbanva, illattal üzenni a világnak, hogy „voltunk, mint Ti lesztek mint mi, por és hamu”.
Éltes asszonyságok nyara ez a csalfa napsütés. Mikor még elhisszük neki, hogy tart a nyár!
Böjtje is lesz majd, mikor virágba harap a dér. Talán már holnap reggel barna halált halt őszikék kókadt feje tudatja, senki sem halhatatlan.
Harangszó száll, értük is kondul, míg jelzi a delet.
Kályhámban tűz pattog, kint egy öreg varjú károgva szidja a tollait borzoló szelet.
…Töprengve bámulom a kinti fényt, elmélázva azon, hogy mi dolgom a világon.
Aztán megsimogat egy kedves illat, feleszmélek, és futok a konyhába. Megsült a tök! Felénk úgy hívják, patyulatök. Megunhatatlan őszi csemege!
Borús, elmúlással foglalkozó gondolataimat visszacsomagolom, hogy majd újra megtaláljam, amikor az élet mulandóságáról szeretnék elmélkedni.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Nap
Megáll, majd széjjelnéz
elégedett képpel,
aranyló boglyákat
csókol szenvedéllyel.
Sütött egész nyáron,
melege elfáradt,
sugara erőtlen,
simogatón bágyadt.
Télre készülődve
tartalékra áll át,
búcsúzva megölel
hátat, házat, vén fát...
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajándék Babarczi Máriától
Drága Zsuzsikám Barnáné Nagy! Köszönöm szépen a felkérésedet, melyre én most egy általam nagyra becsült ismerősünk (akit remélem barátomnak is nevezhetek) Sági Erzsébet versét szeretném közzé tenni, mint kedvencemet. Nagyon szeretem Erzsike verseit, amelyek közül ez az egyik olyan, amelyik az első olvasásnál megfogott, és azóta sem ereszt el.
Olvassátok szeretettel:
Sági Erzsébet
Vagyok
Voltam boldog és fiatal,
voltam, ki tudja mit akar.
Voltam bolondos álmodozó,
és voltam az, ki elől elmegy a hajó...
Lennék fék a rohanókon,
hűs kéz lennék homlokodon.
Híd lehetnék partok között,
fénylő csillag felhők fölött.
Lennék béke, lennék a szél,
lennék frissen sült, illatos kenyér.
Vagyok senki. Vagyok magam,
tömegben is magányosan.
Szólok, de csak Bábel hallja,
magas tornya visszhangozza:
-Voltam, lennék, vagyok! Vagyok.
Mint a csiga nyomot hagyok.
Sok(k) vagyok... Csujogató a Sztüx partján
Mindig – most is – jót akarok,
olykor mégis túl sok vagyok.
Megváltozni már nem tudok.
… Egyszer majdcsak belehalok!
Hu-ju-ju-ju-ju!
Hol sétálok, égi határ...
Lent is fent is van, aki vár.
Itthonról majd haza megyek,
időztem itt már eleget.
Hu-ju-ju-ju-ju!
Sági Erzsébet
Illusztráció: Prado Múzeum, Madrid
Charon a Sztüx vizén Joachim Patenier festménye
Képeslap Boszniából 2014 nyarán
Rommá lőtt házak,
jövőtlen remények,
sebhelyes lélekkel
nehezebb az élet.
Vízesés zokogja
- regösként - mit látott,
imamalom őrli
múlttá a bánatot.
Sági Erzsébet
Illusztráció: saját felvételek Jajce városáról
Nem vagy egyedül
Ha
nincs minek örülni,
és minden mindegy már,
akkor
tudd, majd érkezik egy
angyal, és elvezet oda,
hol
Isten mindenkire vár.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Gleccserpaplan
A HÍR:
„Nem olcsó, ráadásul jelenleg csak egy kis területet lehet védeni vele, de a kísérlet szerint az Ice Protector hatásos védelmet nyújt a gleccsereknek.”
MTI
A hír több éves, de ma és holnap még aktuálisabb lesz, mint volt korábban. Néhány éve élesben is kipróbálták az Ice Protector-t, májustól nyár végéig védte egy - 150 négyzetméteres, 4 milliméter vastag, kétrétegű anyagból készült - takaró az a Nap melegétől az olasz Alpok egyik „szerencsés” gleccserét. Csaknem 2 méter vastagságú jégpáncél menekült meg a takaró védelmének köszönhetően, csakúgy, mint az a lombardiai völgy, amelyre 115 köbméter víz zúdult volna az olvadás következtében.
A különleges védelmet nyújtó anyag, - melynek két rétege közé izolált levegőt zártak - és maga az ötlet, hogy napvédőt kapjon a gleccser, milánói tudósok kutatásainak köszönhető. A várható kárnak csak töredéke az a 700 euró, amennyibe az anyag került. Úgy tervezik, hogy a jövőben minden tavasszal betakarják a gleccsert, és a sikeren felbuzdulva újabb területeket is megvédenek az olvadástól.
A globális felmelegedés egyik következménye a középhőmérséklet jelentős emelkedése, aminek kézzel fogható bizonyítéka, hogy a hótakaró vastagsága – közel 50 év alatt – 64 centiméterrel csökkent.
A gleccserek olvadása világszerte felgyorsult. Legrosszabb a helyzet az Alpokban és a Pireneusokban. A harminc éve mért évi átlag 30 cm-es gleccserolvadás napjainkban meghaladja a másfél métert, de akad ennél riasztóbb érték is. Norvégiában a Breidalblikkbrea egy év alatt több mint 3 métert „fogyott”.
A Pireneusokban jelenleg még meglévő 21 gleccser 40 éven belül el fog tűnni.
Csaknem biztos, hogy a folyamat megállíthatatlan.
1880 óta 111 gleccser olvadt el a „kis jégkorszak”-ban – 1300 és 1860 között – kialakult gleccserek közül.
Megkezdődött a visszaszámlálás…
Még van 21 gleccser, és 40 év…
De nem jobb a helyzet a világ más tájain sem.
Világszerte kutatók hada keresi a lehetséges kiutat. A jövő drámai.
Az ENSZ megbízásából több ezer kutató figyeli, elemzi a klímaváltozást. 1995-ben kiadott első jelentésükben az előrelátható hőmérséklet-emelkedés 2100-ig, minimum 1,3, illetve maximum 5 fok volt. Ez a várható emelkedés egyben azt is jelenti, hogy tengerszint akár 1 métert is emelkedhet az olvadó sarki jég miatt.
… De a tudósok tévedtek.
A hőmérséklet sokkal gyorsabban emelkedik, mint azt feltételezték.
Ha ez a tendencia folytatódik, akkor 70 év múlva nem lesz gleccser az Ausztriában, és Kínában, ahol a világon fellelhető gleccserek 15 %-a található, 2100-ra mindegyik elolvad.
És a fenyegető jelek, hogy ennek milyen következményei lesznek, egyre érkeznek. Kanadában jegesmedvék tévednek el, és bukkannak fel lakott területeken, mert észak felé vándorlásuk útvonalának folyói később fagynak be, mint eddig, és nem tudnak rajtuk átkelni.
A hegycsúcsokról eltűnő jég védelmének hiánya miatt hegyomlásokkal kell számolni.
Édesvízkészletünk csökkenni fog, és ez a fenyegetettség több milliárdnyi ember jövőjét teszi lehetetlenné a Himalája és az Andok gleccsereinek olvadása által.
Az óceánok, tengerek élővilága is veszélybe kerülhet, mert a sós vízbe folyó édes víz keveredése, és az arányok megváltoztatása akár azzal is járhat, hogy megszűnik a Golf-áramlat, ami Európa nyugati vidékére szállítja a meleget. A várható, átlagos hőmérsékletesés akár 10 Celsius-fok is lehet.
E közben, a tengerszint magasságának emelkedése miatt millióknak kell majd elhagynia víz alá került otthonát. Főleg Hollandia part menti városai vannak veszélyben, és a csendes-óceáni szigetek kis falucskái.
Hogy mit tehetünk mi?
Nem tudom. Valószínűleg semmit…
De ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk minderről!
Fel kell készülni, hogy emberek milliói fognak új élőhelyet keresve felbukkanni szerencsésebb fekvésű, víztől védett helyeken. Sűrűbben, színesebben, és többnyelvűbben fogunk – mert kell! – élni.
Szükség lesz az együttérzésünkre, a segítségünkre, a nyitottságunkra…
Mi magyarok – köztudottan - vendégszeretőek, jók vagyunk. Nagylelkű, barátságos emberek… És, szerencsések is, mert nincsenek gleccsereink…
Sági Erzsébet
http://index.hu/tudomany/2014/08/15/egyre_inkabb_a_mi_hibank_a_gleccserolvadas/
http://hiradosc.m.carnation.hu/Hirek/2008/11/26/20/Bejott_a_gleccser.aspx
http://www.gordiusz.hu/eu/hirek_item.php?hir=20188&PHPSESSID=ca6b9883d2a08a8ad58a039e6d5bb238
index.hu/tudomany/kornyezet/2012/05/17/brutalisan_olvad_egy_gleccser/
Morbid helyzetek
Humor és nevetés nélkül sokkal unalmasabb, elviselhetetlenebb, élhetetlenebb a világ. Meglátni és élvezni a humoros dolgokat, adottság és képesség függvénye.
Ki ne ismerne sótlan, keserű, faarcú embereket. Őket megnevettetni szinte lehetetlen.
Míg másoknak elég egy apró jel, és máris pukkadoznak.
Mint a végletesség általában, számomra mindkét típus taszító.
A humor több, minőségileg más, mint a cirkuszi bohóc, madzaggal irányított spriccelő könnyei.
Szeretek nevetni. Szeretek nevettetni. És tudok sírni. Másokkal, másokért is.
Humoros helyzet adódik gyakran, de a humor fekete vonulata, melybe a morbidság is tartozik, ritkábban fordul elő. Viszont, ha belecsöppenünk, akkor megállíthatatlan, elfojthatatlan nevetés lesz úrrá rajtunk, ráadásul, többnyire egy olyan helyzetben, amikor nem illik nevetni.
Velem többször is megesett, és mondhatom, nagyon megszenvedtem.
Temetésen vettem részt. Koros és nem túl közeli ismerősöm temetésén.
A halál, bárki halála, normális esetben tiszteletet, részvétet és komolyságot vált ki az emberekből.
Erzsi néniék belecsöppentek egy kicsi falu zárt közösségébe, a be-, vagy inkább áttelepítések idején, a második világháború után, így lettünk szomszédok.
A hajdani jómódból alig tudtak átmenteni egy keveset, de a hajdani jegyzői tekintélyt sikerült megőrizni új lakóhelyükön is. A falu befogadta őket, és temetésére nagyon sokan elmentek.
Unokái közül négyen vállalták, hogy a ravatalozóból a sírig, vállukon viszik nagyanyjukat. Beálltak, kellő és illő komolysággal szent Mihály lova elé. Ketten előre, ketten hátra. Indulás előtt még összenéztek, szemükkel irányítva egymást, bólintottak, és elindultak.
Ketten előre, és ketten hátra, vagyis, a másik irányba.
A koporsó megingott.
Ők erőlködtek, de nem adták fel. Mindkét páros beleadott mindet, hogy feladatát teljesíthesse. A koporsó pedig, nem indult semerre, csak ingott.
Rémült családjuk figyelmeztette a négy unokát, hogy megállj!
Végre megértették, hogy mit kell tenniük.
Komolyan egymásra tekintettek, értőn bólintottak, és ismét beálltak szent Mihály lovának két végére, és elindultak.
Ketten előre, tudva, hogy a másik kettő most már biztosan követni fogja Őket, ketten pedig a másik irányba, hisz Ők is biztosak voltak abban, hogy testvéreik megértették a feladatot, vagyis, hogy Ők irányítják a menetet.
És a koporsó, nem mozdult semerre, csak ismét megingott. De, most már nagyon.
Na, ekkor már a gyászolók mindegyike – beleértve a megrémült családtagokat és a papot is! – nyüszített.
Megállíthatatlanul rázta vállamat a nevetés. Amerre néztem, rázkódó hátakat láttam, és zsebkendőbe temetett arcokat.
Végül csak sikerült eljuttatni Erzsi nénit végső nyughelyére.
Ott, és akkor értettem meg a morbid szó valódi jelentését.
Hiszem, ha látta fentről a történéseket, Ő is a hasát fogta nevettében.
Következő történetem is temetéssel kapcsolatos, de ez egy másik alkalommal, a gyászmisén történt, a templomban.
Rendszeres templomba járóként minden újdonságról azonnal értesültem, ami a vallási ceremóniákat, szokásokat érintette.
Jó pár éve már, hogy a szentmise vége felé, a hívek a bűnbocsánatot kiterjesztik szomszédjaikra is, oly módon, hogy megfogva kezüket rámosolyognak, és a „Békesség legyen Veled!” mondattal megbocsátanak egymásnak.
Énekkarosként a kóruson tartózkodtam, jól látva a templom belsejében állókat. Elérkezett a bűnbocsánat ideje. Mi a kóruson egymás kezét fogva tettük, amit kell, amikor megpillantottam – templomba csak ritkán járó - bácsikámat, aki riadtan kapta el kezét a mellette álló özvegyasszony kezéből. Elképzeltem, mi futott át az agyán, miközben kétségbeesetten hadakozott a mellette álló asszonysággal, aki nem adta fel, eltökélt szándéka volt, hogy kéz a kézben kér és ad bocsánatot.
Nincs rá jobb szó, fetrengtünk mind, akik láttuk.
Mivel is kezdtem? Hogy nevetés nélkül nincs „jóízű” élet, hogy nevessünk, ha lehet, ha van min.
Az általam átélt helyzeteket azonban senkinek sem kívánom, mert nevetni úgy jó igazán, ha szabad, ha nem kell nyüszítve visszatartani, hanem áradhat, osztódhat, boldogítva másokat is vele.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ez csak mással történhet meg!
.JPG)
Hányszor gondoljuk egy-egy képtelen történetet hallva, hogy velünk egészen biztos, hogy nem fordulhat elő még csak hasonló sem.
Ültél már gépi autómosáskor a kocsiban? Élvezted azt a bizarr, de biztonságos helyzetet, amikor a hatalmas kefék tisztára mossák a kocsit?
Én ki nem hagynám! Kint beborít a hab, olykor meglódítja az erő a karosszériát, de bent, bent nyugalom van, béke és biztonság. Szól a rádió, és olykor megszólal kényelmesen elhelyezkedő, szundikáló férjem is.
Nyaraltunk, de a GPS-be nem otthoni címünket, hanem egy rendezvény - sok-sok kilométerre lévő - helyszínét programoztuk be, ahová - reméltük - időben fogunk beesni.
Jó zene szólt, én pedig üldögéltem elégedetten, és tervezgettem a nap hátralévő részét. Hosszú programot fizettünk be, hogy lemossa az út minden porát, de a habos víz lassan elfogyott, tisztult a látkép a szélvédőn, és jött a hideg zuhany!
Szó szerint!
Férjem belső órája csörögve ébresztette gazdáját, ki kötelességtudóan kászálódott, hogy felvegye az utazási pózt. Igyekezetében egy kicsiny érintéssel oda nyúlt, ahová nem kellett volna.
Visítottam, kapkodtam, de a bezúduló friss víz legyőzött, és én tehetetlenül, megadóan tűrtem, hogy a rendezvényre félretett utolsó tiszta ruhámat tönkretéve tetőtől talpig megfürdessen a rendszer.
Férjem - ha nem is azonnal, de - végre megértette a helyzetet, és a megfelelő gombot nyomva felhúzta az ablakomat, kizárva ezzel a következő lehetőségeket: szárítás, és balzsamozás.
Az út további része változatosan telt. Ő rám nézett, és pukkadozva a nevetéstől kérte, hogy ne haragudjak. Mire én - más okból pukkadozva - dühösen próbáltam szárítkozni, hajat, ruhát sminket igazítani.
A több órás út végén némileg megbékélve a helyzettel, csaknem száradtan, de vasalatlanul kászálódtam ki a rémségek kocsijából. Szerencsére időben érkeztünk, így feltűnés nélkül foglalhattuk el helyünket, csak barátnőm jegyezte meg, hogy kicsit csapzott vagyok, és különben is, mi ez az új illat?
Sági Erzsébet
Illusztráció: saját fotó
