Az olajfák sem halhatatlanok
Egyszer régen, amikor még éltek a szüleim, és éltek mindazok, akik ma már csak emlékeinkben léteznek, szorgos kezek elültettek a téren két olajfát.
A fácskák egyforma eséllyel indultak, ám egy gondatlan autós, hogy útját rövidítse, nekiment és áthajtott az egyik…
2014.07.15. 12:22
| tags: Címkék: pusztulás emlékek próza tér mentés olajfa Anyá korhadás Az olajfák sem halhatatlanok |
szólj hozzá