Örökre együtt...

Örökre együtt...  Burkus 2002.12.24.-2018.01.13. Jolika 2008.?-2018.05.29.     Jolika elment. Januárban veszítette el társát, mindenét, Burkust, és belebetegedett, belehalt a bánatba. Hetekig nem ugatott, és enni sem akart. Szeretetünk, és a közös gyász oldani kezdte a bánatot. Reggelente…

Burkuskánk emlékére (2002.12.24.-2018.01.13.)

 A fotót Potocki Tamás, Burkus legjobb barátja, gazdája, a fiam készítette.     Zokog a lelkem... Ma délben a karjaimban halt meg a legönzetlenebb, legtisztább lény, akit ismerhettem, Burkus, a mi drága, kis pulink. Ő soha nem akart mást, többet, mint szeretni és szeretve lenni. Megadatott…

Napfelkelte a kertünkben

Hajnalban Burkuskánk hívogató, lelkes ugatására ébredtem. Szemüveg, papucs, némi morgolódás, de azért mentem, hogy megnézzem minek örül ennyire hangosan. És milyen jól tettem! Már nem először állapítottam meg, hogy Burkusra mindig érdemes hallgatni, mert amikor Ő ugat, akkor annak fontos üzenete…

Nárciszok csodája

    Négykézláb ültettem, szeretgettem mindegyiküket. Nyáron itatgattam, a széltől is óvtam, vihar idején pedig jó szóval biztattam nárciszaimat. Hittem, hogy tömeges jelenlétük védi és segíti őket, és nem árthat sem a szél tombolása, sem a jégeső csapása, ha…

Bagolykáink

  Tavalyi emlék, mit szívemben őrzök... Szerettem a nyarat, míg bagolycsalád őrzött. Tiszafánk dajkálta a kócos fiókákat, a két kis gombócért anyjuk, apjuk fáradt.     Hogy mikor aludtak? Nyáron nem, az biztos! Csak a fa és Burkus ismerte a titkot. Nappal…

süti beállítások módosítása