Szavakká érett a csend

A boldogság nem zaj és lárma.

A boldogság csend és béke,

mikor a lélek figyel magára.

 Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Hajléktalanul

Vékony kabát alá lopakodik a nyirkos félelem,

Ezer éve hordott, lyukas cipőjében még gomba sem terem.

Éhes gyomra reménykedve kordul, rekedten jelzi a delet.

… Azt nem tudja hogyan, de ki kell bírnia ezt a kemény telet.

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Bezárul a kaptár

Méhecske nektárt kér,

barátságból kapja…

Kaptár királynője

közösbe rakatja.

Demokráciában,

- méheknél így szokás -,

Méhecske veti el,

és, learatja más…

Gyűjt és cipel, míg bír.

Ereje, ha fogytán,

nincsen helye többé,

bezárul a kaptár.

- Mit tegyek? – mérlegel –

Kopott szárnyam, lábam

Királynőnk szívébe

utat nem találtam.

Mézem nincs, éhezem.

Jön a tél hidege!

Didergő kicsi méh

fullánkja már tele.

Hócipő, vagy fullánk?

Egyre megy emberek!

Egye meg a fene,

ezt a hideg telet!

Illusztráció: free fotó a netről

Sági Erzsébet

Kérdéseim

A szomszéd fű miért zöldebb?

Más batyuja mitől könnyebb?

Miért megy a kecske jégre?

Spájzolt-e a tücsök télre?

Sokat akart az a szarka,

kinek nem bírta a farka?

A rest tényleg kétszer fárad?

Kiabálsz, ha ég a házad?

 Ki szelet vet, vihart arat?

... Barát az, ki bilit kavart?

Bölcsek köve most sincs nálam,

ám bizalomból épült házam.

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Cinkebánat

Szállást keres, sürög-forog,

mellénykéje kissé kopott.

Úszógumit hord a hasán!

Csőrével bekopog hozzám.

Szeretet és morzsa várja.

Hová tűnhetett a társa?

Kicsi cinke párja nélkül,

engem választ menedékül.

Bízik benne, gazdára lelt,

múlt évben is nálam telelt.

Ó, hogy szánlak kis barátom,

egyedül hálsz cinke-ágyon?

Régi párod világgá ment?

Talán bizony, nem voltál szent?

Más fészkében tollászkodtál,

verébszerű tojást tojtál?

Vagy nem is Te, inkább, hogy Ő?

Láttam szemén, hogy lókötő!

Még nekem is szelet csapott,

míg tálkába vizet kapott.

Ne sírj kedves, befogadlak,

megígérem, lefogyasztlak!

Jövő télre, vagy kettőre,

készülhetsz új esküvőre!

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Kár, kár, kár...

Kár a nyárért,

napsütéses

hosszú őszért,

fáról hulló

falevélért.

Kopár kertben

varjú károg,

elege van

már a mából.

Szél tépázza,

eső veri,

mérges gazda

elkergeti.

Panasz szava

messze száll:

- Kár a nyárért,

napsütéses

hosszú őszért,

fáról hulló

falevélért,

kár, kár, kár...

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Kincseim, Gógucz Nóra kiállítása

Gógucz Nóra barátom kincseivel, azaz két unokájával, - R. Nagy Kincsővel, és R. Nagy Bíborral - közös tárlatának megnyitójára kért fel, de gyorsan hozzátette, róla ne nagyon szóljak, hiszen a jelenlévők már ismerik alkotóművésszé válásának útját, annak állomásait, a díjakat, amelyekkel a szakma értékelte munkásságát, és tudnak országjáró bemutatkozásairól is.

Mivel én sem először részesülök abban a kitüntetésben, hogy megnyithatom kiállítását, mi több ebben a művészetszerető, kedves, és lelkes faluban - Váckisújfalun - is beszélhettem arról a régi, szoros barátságról, ami Nóra és köztem sok éve köttetett, így most maradt egyetlenként az a téma, amiről azt gondolom, sokakat érdekelhet, vagyis, az ünnepelt festő alkotó hétköznapjai.

Róla szólva lehetetlen szétválasztani a magánembert és a művészt, mert ez a kettősség körülötte mindenütt érzékelhető.

Ahogy vendégét teával kínálja, és elrendezi a tálcán a kellékeket, ahogy kérésemre szemérmes örömmel kinyitja a nagy ládát - amit mi tollforgatók asztalfióknak nevezünk -, és megmutatja kincseit, miközben a terpentinillat bódító kíséretében besétálhatok - képeit nézve - a lelkébe is.

Színeket, és hangulatokat rejt a láda. Történeteket, átélt eseményeket, megélt érzéseket, egy színes egyéniség mindennapjait. Magányos sétáit, családi kirándulásait, a nagyvilágra rácsodálkozó, minden gyönyörűséget szívvel-szemmel befogadó és ecsettel, ceruzával azt megörökítő utazó rajzolt, festett naplóját nyithatom ki, míg csendéleteit, portréit, és mindig-mindig üzenetet közvetítő alkotásait csodálhatom.

Mert Nóra üzen.

Üzeni, hogy élni szép, üzeni, hogy élni nem mindig könnyű... Üzeni, hogy hit és akarat csodákra képes, és most azt is üzeni, hogy nem árt mindehhez a fenti segítség sem...

Birtokomban van, - Nórától kaptam - egy rózsafüzért morzsoló öreg kezet ábrázoló gyönyörű festményt. Ilyen ráncos, dolgos volt nagyanyám és anyám keze is. És pontosan ilyen reménykedve, szorgalmas hittel morzsolgatták rózsafüzérük gyöngyszemeit, mint ahogy Nóra megfestette.

Nórára nem jellemző, hogy hitéről mesél... A hit magánügye, de élete mutatja, hogy része mindennapjainak, ez ad tartást,  hűséget és hitelességet szavainak, tetteinek, képei által tolmácsolt üzeneteinek.

Idén Szentesen járt alkotótáborban, ahol egy egész napot egy templomban töltöttek. Most kiállított képeinek egy része erről a napról szól.

A kiállítótermet uralja, a szemet/szívet vonzza a főfalon látható festmény. Beszédes címe, "MAJD HARMADNAPRA" utal a Feltámadásra, az újrakezdés lehetőségére. A 3 részből álló kép, melyen egy kopasz fa, a borús ég felé nyújtózik könyörgő ágaival egy profán szárnyas-oltárt szimbolizál. Gyönyörű!

... Egy nyitható, csukható oltár, amely arra int bennünket, hogy rajtunk áll, hiszünk-e, nyitunk-e..., vagy becsukjuk az ÉG felé vezető ajtókat.

Csendéletei körülölelik a nézősereget. Hívogató, békét kínáló helyekre visznek egyedi, varázslatos ábrázolásai. Harmóniát, békét és éltető, friss gondolatokat hozó csendet teremtenek Nóra természeti képei. Olyan harmóniát, amit alkotójuk jelenlétében érezhetnek a szerencsések, akik személyesen ismerhetik.

Kincseiről - akárcsak magáról -  csak szűkszavúan mesélt nekem. Nóra szerint alkotásaik mindent elmondanak Róluk.

A kicsi lányok nagyanyjuk közelében növekedve részesei lehettek Nóra gondoskodó szeretetének, konyhaművészetének, és művészeti alkotómunkájának is.

Az együtt főzés játékos örömét mindketten, ám az ecsetet csak egyikük választotta.

A rendkívüli kézügyességgel áldott 10 éves Bíbor inkább horgol, és köt. Munkái közt van, labdaháló, furulyatartó, pénztárca, hajráf. Fantáziája kifogyhatatlan. Felnőttként lovakkal szeretne foglalkozni. Régi emléket idézett fel Nóra, amikor elmesélte, hogy a még írni sem tudó kicsi Bíbor kedvenc lováról, Kedvesről írt verset fejben, amit Nórának mondott tollba.

Kincső 8 éves, és nagyon tehetségesen bánik az ecsettel. Konkoly Veress Enéh tanítványa. Egy éve fest, és egy gödöllői csoportos kiállításon HATTYÚ című képével szép sikert aratott. Mindent lerajzol, ami érdekli, nagy türelemmel, precízen dolgozik, míg olyan nem lesz a kép, amilyenre megálmodta. Képein szép összhangban vannak jelen a színek és a témák.

Csodálatos estét tölthettem Váckisújfalun, egymást szerető, tisztelő, és segítő család, Gógucz Nóra és övéi jóvoltából. Szívből köszönöm a lehetőséget, az élményt, és hiszem, érzem, hogy ezt az első közös kiállítást még nagyon sok követi.

 És most beszéljenek a képek...

Nóra és kincsei, Bíbor és Kincső

Szilágyi Gábor, Váckisújfalu alpolgármesterének köszöntője

Az est házigazdája, Dr. Zsákai Tibor

Gógucz Nóra: Majd harmadnapra

Gógucz Nóra: A szentesi templom

Gógucz Nóra: Zöldön fekete

R. Nagy Kincső és a Hattyú

R. Nagy Kincső képei

R. Nagy Bíbor alkotásai

Uhrin Orsolya és Kutas Beatrix

 Deim Judit

A hálás közönség soraiban ott ült Nóra kedves és szépséges édesanyja, Kovaloczky-Szucsik Eleonóra is.

Sági Erzsébet

Illusztráció: Rácz István fotói

Emlékezzünk ezekben a napokban halottainkra...

Imám most értük szól....

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy!

Ott ahol az enyéim várnak rám… és - amíg meg nem térek hozzájuk -, segítenek élnem itt lent. Fogják kezemet, vezetik tollamat, kérnek helyettem – mert, azt még nem tudok – és rábólintanak, amikor adok kéretlenül is.

Jönnek álmaimban, és velem vannak a nappalok háborúiban, békekötéseiben.

Vigyáznak rám… vigyáznak szeretteimre. És, hiányoznak, bár hiszem a találkozást Velük, Veled, Uram… de mégis, iszonyúan fáj, hogy nem ölelhetem meg Őket. Árvaságom korán jött… de, mikor nem lenne az?

Jóságos nagyanyám, Ádlika, megkapta azt a kegyelmet, hogy nagyhéten mehetett el Hozzád.

Anyácskámat, Mindenszentek vitték el… És én? Maradhatok egy kicsit még, Uram?

Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod!

Eljön, Uram? Rosszak és engedetlenek vagyunk. Megérdemeljük, ha büntetsz bennünket… Miért nem teszed, mondd Uram? Szeretsz minket? Pedig, nem sok okot adunk rá, Uram…

Legyen meg a Te akaratod!

Biztos, hogy ezt akarod, Uram? Hogy öljük egymást? Hogy békétlen rossz fiaid egymás torkának essenek nap, mint nap? Kérlek, küldj józanságot, szeretet, mert fogyóban, mint a Hold. Küldj mosolyodból, hogy megtanuljunk mi is mosolyogni, örülni, szeretni, élni… ahogy lehet.

Látom orcádon értünk a könnyeket… és a várakozást, hogy reméled, felismerjük, nem kell hozzá parancs, hogy jókká váljunk. Megtehetjük szabad akaratunkból is! Megtesszük, mit gondolsz Uram?

Amint a Mennyben, úgy a Földön is…

De hiszen ott béke van, Uram! Lehetséges, hogy megtaláljuk mi is?

Magunkban talán…, de a világban? Segíts, hinnem ebben Uram.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

Kenyerünket, vizünket kérjük…, miközben pusztítjuk mindkettőt. Mérgezzük a folyókat, tengereket, olvasztjuk a jéghegyeket, pusztítjuk az ózont, szeméttel vesszük körül magunkat. Kenyerünkbe a búza, már génmanipuláció által nagyra növesztett szemei kerülnek…, az éltető víz pedig, már nem éltet…

Van megállás, Uram?

…És, bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!

Te megbocsátasz, Uram…

De mi, tudunk-e megbocsátani? Magunknak, másoknak? Taníts meg minket Uram, mert elfelejtettük, hogy hogyan kell!

És, ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Engedd, hogy bátrak legyünk! Tudjunk szembenézni a gonosszal! És adj erőt, hogy tudjunk nemet mondani, amikor megkísért… Akarjunk, nemet mondani és legyőzni. Akarjunk a Te népeddé lenni…

Amen.

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Betűvetés

Búcsút intve tovaillant,

véget ért hát ez a nyár.

Csomagjában volt kis öröm,

és múlhatatlan bánatár.

Érlelt búzát, és gyümölcsöt,

ám széllel, jéggel elverte.

Adott és vitt a csalfa!

Tavaszi ígéretét feledte.

Engedte a fészekrakást,

- madarait szép holnappal biztatta -,

majd tojást, reményt összetörve

vad viharral rombolta.

Őszünk próbál jóvá tenni

mindent, amit nem lehet...

Miértekkel teli kamránk.

Így várhatjuk a telet.

Jön majd új nyár, és mi hangyák

szántunk, vetünk hiába.

Magként hintem betűimet,

értő fülért kiáltva.

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Ha elmegyek - Csek Károly barátom emlékére -

1955-2014

Csak mosolyomra emlékezzetek, ha nem leszek.

Bánatkönnyet ne ejtsetek, mert haza megyek.

Szeretetem óv, fentről is vigyázza léptetek,

emlékeink kötik majd össze a földet és eget.

Sági Erzsébet

Szeretet

Önzetlen és nem válogat,

ha űzöd is veled marad.

Akár adod, akár kapod,

szebb és jobb lesz majd a napod.

Érdemtelen, aki kapja?

Megjavul, ha tovább adja!

Szomorúnak mosolyt-hozó,

bánatűző varázslószó.

Kimondva, vagy elhallgatva,

szívtől szívig eljuttatva

gyógyít, éltet, holnapot ad,

amerre jár, öröm fakad.

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Képeslap az őszi kertből

 Táncot jár az ökörnyál,

varjúhájon csiga hál.

Süt a Nap, de hiába,

búcsút intett a nyár ma.

Sági Erzsébet

Illusztráció: saját felvétel