Nap
Megáll, majd széjjelnéz
elégedett képpel,
aranyló boglyákat
csókol szenvedéllyel.
Sütött egész nyáron,
melege elfáradt,
sugara erőtlen,
simogatón bágyadt.
Télre készülődve
tartalékra áll át,
búcsúzva megölel
hátat, házat, vén fát...
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
