Amikor a hangya lázad
Lótunk, futunk, alig élünk
rabságban tart hangya-létünk.
Szemünk előtt célunk lebeg,
élünk, ahogy élni lehet.
„Fényes szelek”, mikor fújtak,
céloztuk a csillagokat.
Nem érdekelt pénz és holnap,
öleltük a fénylő…
Lépést válts!
Birodalom Ura kilépett az ajtón, bele a szikrázó napfénybe, és elégedetten nyújtózott egy nagyot.
Ma nem foglalkozom a teremtéssel, határozta el, és előkotort egy csomag cigarettát, hogy a magával hozott gőzölgő kávé még jobban essen. Szép az élet! – üzente…