Epilógusféle
%20Sz%C3%A9nabogly%C3%A1k.jpg)
Elmúlt a vetés, el az aratás,
hangol a zenész, pihen a kaszás.
Várok. Sorsom elrendeltetett,
az út szabad, már elmehetek.
Mi beteljesült, nem az én gondom,
súlyát vállon nem, csak szívemben hordom,
... bízva, lesz még aratás,
idei magból holnapi kenyér,
gyermek kacsójából, kérges nagy tenyér,
szénaboglyából alom és étel,
lant szakadt húrjából felsíró vészjel.
Készülődöm, csomagom nincs,
mit megéltem, számomra az a kincs.
Mesélek, míg van mit, és akad, aki hallja.
Megbocsátásomat ki kéri, megkapja.
Sági Erzsébet
Illusztráció: Börtsök Samu (1881-1931) Szénaboglyák
Ez a kép (vagy más médiafájl) közkincs, mert a védelmi ideje lejárt.
Ez érvényes az Egyesült Államokban, Ausztráliában, az Európai Unióban és minden olyan országban, ahol a védelmi idő a szerző halála plusz 70 év.
A dzsungel hangjai (videó)
Jártál már a dzsungelben, kedves Látogatóm?
Neeem? Akkor itt az ideje, hogy megtedd!
Csak kattints az alábbi linkre, hunyd be a szemedet, és élvezzed ezt a borzongatóan szép "hangversenyt"!
https://www.youtube.com/watch?v=FaH4Tno7IZ8
Keresztem
Ezekben a percekben kezdődik Teréz anya szentté avatásának szertartása Rómában.
Hatalmas szívű, együttérző, a szegények segítéséért élő és dolgozó apáca volt, akit már életében is szentként tiszteltek mindazok, akik ismerték munkásságát.
Alábbi versemet az Ő gondolatait olvasva írtam.
„Tudom, hogy az Úr nem rak rám olyan terhet, amivel ne tudnék megbirkózni.
Néha azért azt kívánom, hogy bárcsak ne bízna meg bennem ennyire.”
(Teréz Anya)
Már bölcsőmben velem ringott,
tudta, őrizte a titkot...
Sírig kísér támogatva,
áldott teher, az Úr adta.
Nem cserélném el máséra,
ha nehéz is, rám van szabva.
Vállam bírja, lelkem vágyja,
keresztutam földi pálya...
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Béke
Csend honol most kint és bent,
békeangyal őrköd fent.
Puha nesszel körbejár,
útját jelzi illatár.
Fejet simít, lelket mos,
érintése harmatos.
Enyhíti a nyár hevét,
derengőbb az éjsötét,
csillagfényes lámpával
szembeszáll a sárkánnyal,
hajnali szellőt terel,
álmainkért Ő felel.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Anyácskám virága
Királykék és napsárga... Érett búzatábla
ringó tánca sárga, és kék, mint pillantása.
Mama!
Sok éve már csak álmodhatom ölelő karod
erőt adó melegét, szemed fényét, könnyét,
nevetésednek sodró görgetegét,
hangod zenéjét, és a lényed körül lengő békét.
... Ha becsukom a szemem, még látom alakját,
de arca bársonya az apró ráncokkal, mint
mart üveg takarásában rejtőző halovány
titok, színek nélküli zúzmara.
Ő már nincs.
De én látom!
Tudom, hogy ott van! Hogy Ő van ott
a homályban, a szél sóhajában, hulló hó
csendjében, napnak aranyában, és patakzó
gyémántkönnye ma is ott ül a fűszálakon.
Fáj a fény, és fáj az árnyék, fáj minden új év,
ami nélküle múlik.
Jóságos mosolyát még őrzi pár fénykép...
...Magamra hagytál...
Születésed napján kedvenceidből kötök csokrot.
Olyat, ami illik kereszted fehérjéhez,
lelked szépségéhez. Királykék íriszt adok, szeretted.
Jaj, hiszen Te mindent szerettél!
Anyácskám...
Tiéd a sárga Nap, és a telihold, amit utolsó estéden annyira néztél.
Félve vagy remélve?
Te akkor már tudtad, hogy elmégy.
Fogtam a kezed, de nem volt haladék.
A Nap másnap is felkelt, kedvenced, a Hold is
ott sápadozik a helyén.
Fonalam fogytán, már csak el nem múló árvaságom növekszik,
és szívemben a hála, most, születésed napján, és amíg élek örökké.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
A valóságról (haiku)
A valóság az,
amit látok, és nem az,
amire vágyom.
Sági Erzsébet
Illusztráció: saját fotó egy soproni liftben.
Időutazás
Honnan, és hová...
A nagy kérdés bennünk él. Kicsiben, és nagyban is végiggondoljuk.
Személyes életünk, és a világ történései hatnak egymásra. Mint cseppben az óceán, úgy viszonyul egymáshoz a parányi ember, és a világmindenség, benne Földünk materiális valója.
Mikor kezdődött, és meddig tart életünk, és a Föld élete?
A válasz, és sorsunk a Teremtő kezében.
"Legyen meg a Te akaratod".
Csak 2 perc! Kattints rá, kérlek!
https://www.youtube.com/watch?
Illusztráció: free fotó a netről.
Kedvcsináló egy különleges hétvégi programhoz
Szokásos beszerző utamat rovom, memorizálva a tenni és venni valókat, ám megállít egy ízléses, és nagyon kedves plakát! Miközben olvasom az invitálást, beborít egy régi emlék, amely Kató barátnőm nagymamájának kertjébe repít.
Látom a lombokkal takart udvart, a padokon üldögélő, pogácsát eszegető utcabelieket, az asztalterítőkből színpadi függönnyé előléptetett vásznat, és bennünket, csitriket, akik amolyan nyári-színházként működve bemutattuk - magunk fabrikálta - darabjainkat a tisztelt és nagyon lelkes publikumnak.
Katóból tanár lett, belőlem könyvtáros, aki a legszebb emberi, és szakmai emlékeit a helyi könyvtár falai között, klubosai körében szerezte. Kató lánya, Kata is egyike volt annak a nagyszerű, tehetséges gyermekekből álló csapatnak, akik kitörölhetetlenül beírták magukat a szívembe, és akiknek életét, azóta is örömmel és büszkén figyelem.
Hogy jön mindez ez ide? Kata, az agrármérnökből kiváló népművelővé lett több gyermekes anyuka most - és nem először! - pontosan úgy, mint tette dédmamája hajdan, kinyitotta az otthonát, és meghívta a zenét szerető falubelieket árnyas kertjükbe, egy varázslatos estére. Mennyi mindent elárul ez a gesztus! Bizalom, nagylelkűség, örömadó tenni akarás, és lehetőség, hogy az előadók bemutathassák, mit tudnak, mit adhatnak mindazoknak, akik elfogadják a meghívást.
A szombati előadás két művész vendége varázslatos, és több ezer éve ismert és használt hangszerekkel érkezik. A hárfa és dob, a nőiesség és férfiasság hangszerei. A hárfa a lágyságot, szelídséget szimbolizálja, a dob az éltető erőt, a halk szívdobbanástól a mennydörgés dübörgésig. Hol biztató, hol fenyegető, máskor harcba hívó, menetelésben az együtt lépést, sámán kezében a varázslást segítő ősi hangszer. Kettőjük együtt zenélése a két nem összefonódásáról, egységéről, olykor harcáról, de mindenek fölött az egymás nélkül való létezés értelmetlenségéről üzen, akárcsak a meghívón jelzett égi ajándék is, a Jupiter és Hold együttállásának közelsége.
Szívből kívánom, hogy az időjárás legyen kegyes ezen a varázslatos estén, és remélem, hogy az előadó művészek, valamint a közönség egymásra hangolódása felejthetetlen élménnyel gazdagítja mindazokat, akik elfogadják a meghívást.
Könyvtárosok napja
-, amikor a világon mindenütt arra szólítják fel az olvasókat, hogy öleljenek meg egy könyvtárost!
A nagymamaság pillanatai (1., 2.)
Sági Erzsébet: A nagymamaság pillanatai
1.
Ha Neked fáj, érzem kínod,
hogyha Te sírsz, én is sírok.
Szívem repes, mikor nevetsz,
érzem csöppem, viszontszeretsz.
2.
Minden sétánk boldogító,
nem akadály, eső, vagy hó.
Megmutatlak fűnek, fának,
ránk csörrenő szarkalánynak.
Dúdol a szellő, felhőcske int,
Nap simogat, és ránk kacsint.
Sétánk végén hazatollak,
megígérem, jövök holnap.
(Illusztráció: saját fotó)
Napfelkelte a kertünkben
Hajnalban Burkuskánk hívogató, lelkes ugatására ébredtem.
Szemüveg, papucs, némi morgolódás, de azért mentem, hogy megnézzem minek örül ennyire hangosan.
És milyen jól tettem!
Már nem először állapítottam meg, hogy Burkusra mindig érdemes hallgatni, mert amikor Ő ugat, akkor annak fontos üzenete van.
Ma például a varázslatosan szép, aranyló és bíborszínű napfelkeltét szerette volna megosztani velem. Drága kis Barátom, köszönöm!
(Illusztráció: saját fotó)
Sági Erzsébet
Porból vagy
"Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel!"
Hamvazószerdán, míg homlokunkra keresztet rajzol szentelt hamuval a pap, e szavakkal emlékeztet bennünket arra, hogy földi életünk véges.
Különös jelentőséggel bír ez a fenti mondat. Kicsinységünkre, bűneinkre figyelmeztet, és arra, hogy megbánni, javítani sohasem késő.
Amit nyerhetünk, az örök élet.
... És amit veszíthetünk, ugyanaz.
"Ember! Emlékezz rá!"
Sági Erzsébet
Illusztráció: http://hagyomanyorzes.tlap.hu
