Téli képeslap a XXI. századból
Sági Erzsébet: Téli képeslap a XXI. századból
Mindent befedő, frissen hullott lepedő,
alatta szunnyad - ébredést remélve - a jövő.
Téli álom hideg ágyon, altatót dúdol a szél,
de mag a földben - anyaölben - már tavaszról mesél.
Koppanó, nehéz léptekkel jön a fagyhalál,
hóvihar riadt ágakat, üres fészkeket dobál.
Avar illatos csendjébe bújik a süncsalád,
árva madár üres gyomorral magra, és vízre vár.
Kivert kutya - régi kedvenc - reméli, gazdája rátalál.
Nem tudja, hogy otthon már nem kell, sorsa a halál.
Betongyűrűben alszik, álmában játszanak vele,
edényében étel és víz, fején a gazdi simogató keze.
... Téli álom hideg ágyon, altatót dúdol a szél,
de mag a földben - anyaölben - már tavaszról mesél...
(Illusztráció: free fotó a netről)
Árva Eszter barátomat gyászolva
Sági Erzsébet: Árva Eszter barátomat gyászolva
Gyertyádat kétfelől soha nem égetted,
gyógyító munkádat szívesen végezted.
Tanítottál minket okosabban élni,
fűben, fában, szóban gyógyulást remélni.
Hitted, hogy ha nem félsz, rád sosem talál.
Drága Eszter, ennél azért, ravaszabb a halál.
Alattomos kórral támadta meg tested,
ám lelkeddel nem bírt, nem törhette meg.
Dacosan, és bátran szemébe nevettél,
- Száz évesek leszünk, Erzsim! - ezzel hitegettél.
Karácsonytól nem vagy... Szép lelked a Mennyben,
emléked itt maradt, megőrzöm szívemben.
Nomen est omen, nevedben a sorsod...
Árvaságod Kálmán, már egyedül hordod.
Halmay Árpád barátom emlékére
Halmay Árpád barátom emlékére
Drága Árpi! Úgy mentél el, ahogy éltél,
Karácsonyt, új évet kedvvel ünnepeltél.
Hittél a holnapban, nem értél rá félni,
nem akartál már mást, csak egy kicsit élni.
Legyőzted a halált, kigyógyultál rákból,
de a gonosz kaszás újra támadt, máshol...
Hogy ne védekezhess, meglesett, míg alszol,
így hurcolt el orvul, kizárva, hogy harcolj.
Átaludtad halálodat, nem fáj többé semmi,
Árpikám, a jók jutalma, hogy így lehessen menni.
Emléked itt maradt, ápoljuk, míg vagyunk,
aztán egyszer ott fenn, mi mind találkozunk.
Sági Erzsébet
Békés, boldog, örömökkel teljes új esztendőt kívánok minden kedves betérőnek!
Kedves Látogatóim!
Hozzon a most induló év mindannyiunk számára örömöket, boldogságot, békét és biztonságot, kiszámítható életet!
Köszönöm, hogy blogom látogatóiként olykor találkozhattunk egy-egy versem, írásom alatt.
Szeretettel hívlak, várlak mindannyitokat ebben az évben is.
Csak egy kattintás erre linkre, és kinyílik előttetek az ajtóm! :)
Ölellek Benneteket szeretettel, mint mindig, Erzsi/Lótusz. :)
Minden kedves Látogatómnak áldott, békés és boldog Karácsonyt kívánok!
Kedves Barátaim, ismerős és ismeretlenül betérő Látogatóim!
Karácsonyi kívánságom mellett megosztom Veletek az örömömet is!
Az idei Karácsony számomra különbözik minden korábbitól, hiszen szeptembertől nagymama lehetek!
Kisunokám, Szofi bearanyozza az életünket, örömöt ad, értelmet, és hitet a holnapban.
Szebb és nagyobb karácsonyi ajándékot nem kaphattunk volna.
Köszönöm, hogy velünk örültök! :)
https://www.youtube.com/watch?v=Ou3o7oE2vyc&feature=share
Ave Maria!
Szent II. János Pál pápa énekel ezen az 1976-ban készült felvételen. Hallgassátok szeretettel.
Sági Erzsébet: Karácsony elé
Legyen áldott, békességes,
meghitt, csendes, ünnepélyes!
Legyen vidám, örömhozó,
szánkónk alatt szikrázzon hó!
Legyen bőség, jusson étel,
jászolmeleg e szép éjjel!
.JPG)
Szeretettel ölellek Mindannyitokat,
Sági Erzsébet
"A világ álma mély" (Csendes éj)
Már kukucskál, készülődik és jön! Várjuk szívrepesve, évről évre. Van, hogy békét hoz, boldogságot, és van, amikor könnyes szemmel, emlékezve állunk, mert valaki hiányzik a fa mellől.
Az egyik házban egyetértés, meghitt hangulat köszönti, a másikban, kötelező programként állják körül a fát, csomagolják be és ki a méregdrága ajándékot és nézik lopva az órát, hogy mikor léphetnek már le.
Elhessentem ezeket a gondolatokat. Adventi készülődésemben csak a jó emlékeknek van helye. Felidézem a tavalyi ünnepet.
Számomra a csengettyű hangja, a vanília- és fahéjillat, gyertyafény és fenyő zöldje, a papír zizzenése, ragyogó szemek és a Csendes éj dallama, szeretteim ölelése, jelenti azt, hogy itt van, beköltözött hozzánk Karácsony!
Képeslapokat, e-mail-t írunk, telefonálunk, vásárolunk. Cipekedünk, rohanunk, hogy majd az ünnep napján lecsendesedve, lelkünket és a fenyőt ünnepi díszbe öltöztetve éjféli misére menjünk, ajándékot adjunk-kapjunk.
A temetőkben megjelennek apró koszorúink, megállunk és emlékezünk Rájuk, akikkel valaha együtt készülődtünk az ünnepre, és akik évről-évre, egyre jobban hiányoznak.
Aztán, hazamenve feljebb veszem a fűtést, mert valami nagy-nagy hideg árad szét bennem.
Teszem a dolgom, sütés-főzés, fadíszítés. Közben, egy pillanatra megállva, gyertyát gyújtok a hiányzókért. A lángocska táncolva vigasztal, már nem fázik annyira a lelkem. Bár nem akarom, de potyog a könnyem. Megkönnyebbülök.
Orrfúvás és fogadkozás, hogy megbecsülöm mindazokat, akik még vannak nekem.
Csengetnek. Hidegtől piros orrú vézna asszony hadarja monoton szövegét, hogy ellopták a pénzét, nem tud hazautazni. Adok, hát persze! Mohón nézi, mennyi. Látom, többet várt.
A konyha melegében jut eszembe, jajjj, teát, süteményt gyorsan! Futok, hátha elérem. Még látom, ahogy beszáll a sarkon túl rá váró autóba. Csalódott vagyok, de nem bánom. Jobb így, hogy tudom, nem várja éhező gyereksereg.
Sok éve bevezettük, hogy a velünk élő állatokat is összehívjuk és megajándékozzuk Szenteste. Ilyenkor ünnepi beszéd jár és egy új játék. A beszédet én mondom. Minden évben újat. Csillogó szemű Burkusom, és felesége Jolika türelmetlenül várja, hogy befejezzem, és végre magukévá tehessék minden idők legszebb, sípoló, műanyag disznócskáját.
Itt járok a gondolatban visszapörgetett és újrajátszott tavalyi ünnep felidézésében, amikor a kamrarámolás közben kezembe akad egy csomag toalettpapír. Bontom, és viszem a helyére. Mintás, rajta felirat: „Merry Christmas” és rajz.
Sírjak, vagy nevessek? Pajkos mosolyú rénszarvas álldogál csillagszőnyegen. Gurgatom tovább. A következő kockán egy helyes, törlésre kínált feneket látok, mely fölött, elégedett széles mosollyal pillant rám cakkos agancsa alól ismét a rénszarvas.
Nem tudom eldönteni, hogy felháborodásom, vagy humorom a helyesebb reakció. Automatikus mozdulattal hajlok a tekercs fölé, megszagolom, majd elégedetten nyugtázom, legalább nem fenyőillatú.
Tudom, hogy a reklámnak helye kell, hogy legyen, mert eladhatóvá, ismertté teszi a terméket, de vannak ünnepek, személyek, jelképek, amik nem használhatók fel reklám céljára. Nekem, számomra, ilyen tabu a karácsony is.
… És már nem is merem továbbgondolni, hogy ha idén rénszarvas, jövőre majd melyik karácsonyi szimbólum kerül a WC-papírra.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Adventi üzenetem
Vendégére vár
lelkem Betleheme. Jőjj!
Ajtómon sincs zár.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Elsodortak őszi szelek... Barátom, dr. Karsainé Buray Edit halálára
Nem várhattad meg a telet,
elsodortak őszi szelek.
Nyolcvan éved duplán élted,
felhőkön jár táncos lépted.
Angyal lettél. Fentről nézed,
milyen üres régi fészked.
Elengedlek, drága lélek,
áldjon az Úr most is Téged.
Hiszem, egyszer újra látlak,
árnyak között megtalállak.
(Sági Erzsébet)
"Életének 80. évében elhunyt dr. Karsai Jánosné.
Önkormányzatunk 2015. október 18-án 14.00. órakor a Református Templomban búcsúzik díszpolgárától.
Kérjük mindazokat, akik ismerték és szerették dr. Karsai Jánosné Edit nénit, hogy a megemlékezésen való részvételükkel, egy szál virággal fejezzék ki tiszteletüket.
Ceglédbercel Község Önkormányzatának Képviselő-testülete"
"1 Úton Nemzetlözi zarándoklat" - Máriát keresve csatlakoztam
Máriát követve...
"1ÚTON NEMZETKÖZI ZARÁNDOKNAP"
Zarándoklat 2015. augusztus 22-én, Mariazelltől Csíksomlyóig, és az É-D-i útvonalon, a Mária Út minden szakaszán egy közös célért: az EGYSÉGÉRT.
Ott voltam én is.
Olyan erős hívást éreztem, hogy mennem kellett.
A lakóhelyemhez legközelebbi indulási pont miatt választottam a 11 km-es rákosszentmihályi zarándoklatot.
Próbáltam társakat toborozni, de az egyik választottam gipszben pihentette a lábát, a másik külföldön volt, a harmadik nem vette fel a telefont, két másik pedig fájós lába miatt kosarazott ki.
Elindultam egyedül.
A vasútállomáson szembesültem azzal, hogy egy gonosz erő akar visszatartani attól, hogy csatlakozzam a zarándokokhoz, ugyanis vonatom 35 perces késéssel érkezett.
Tántoríthatatlan voltam, vártam a vonatot, remélve, hogy a Városligetben lévő Regnum Marianum emlékhelynél, ahol Pitti Katalin énekelt a zarándokoknak, majd beérem a csoportot.
Zuglóból loholva érkeztem az emlékhelyhez, ahol már a hangosítást bontották. A munkások mutatták meg az irányt, hogy merre fussak tovább, ha szeretném utolérni a csoportot.
A Hősök terén végre megláttam a kereszt mögött vonulókat. Csatlakoztam hozzájuk, és Ők örömmel, kedvesen, segítően fogadtak engem, a sohasem látott idegent.
Kaptam énekeskönyvet, regisztrálhattam, és énekelve, beszélgetve haladtunk a kijelölt úton.
Az V. kerület egyik szép templomában, az Avilai Szent Teréz Templomban - az utolsó pihenőhelyen - Nagy szeretettel, és hideg frissítőkkel, pogácsával vártak bennünket.
Engem egy külön meglepetés, egy nagy öröm is ért, váratlanul átölelt egy régi barátnőm, aki férjével együtt ott csatlakozott a csoporthoz.
Innen már csak egy rövid séta volt hátra, hogy elérjük a kitűzött célt, a Szent István Bazilkát, ahol Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek tartotta a zárószentmisét.
Békességet, egészséget, boldogságot kérve enyéimnek - külső, belső békénkért imádkozva - ajánlottam fel zarándoklatomat.
Az áldás, amivel megajándékozott bennünket az Érsek Úr, szálljon mindazokra, akik - akadályoktól sem mentes - zarándoknapom történetét elolvasták.
Utam során találkoztam sokféle reakcióval. Ámuló külföldi turistákkal, lesajnáló, gúnyolódó fiatalokkal, mosolyogva köszönő emberekkel, tapsoló, integető tömeggel. De közömbös nem maradt senki.
Tervezett 11 km-es menetelésemből kb. 7 km-t teljesítettem, abból egy-két kilométert futva.
Sötét este lett, mire a vonatról leszálltam. Az Úr egy angyalt küldött az állomásra, érkező férje elé, aki felismerve engem, kedvesen kocsijába invitált, és hazaszállított.
Köszönöm a rákosszentmihályi csoportnak, Cilikének, hogy befogadtak, Pitti Katalinnak, aki a pihenő idején megtisztelt azzal, hogy munkáiról, terveiről beszélgetett velem, Erzsinek, és Bélának pedig azt, hogy a hazafelé úton szárnyaik alá vettek.
Mulandóság (haiku)
Sági Erzsébet: Mulandóság
Eső búcsúztat.
Lábnyomom tócsájában
madárka fürdik.
Illusztráció: free fotó a netről
Bizalomcserepek
Bizalmam összetört,
nem jó már semmire.
Emlékét, hogy ép volt,
száműztem messzire.
Hittem, amit adok
visszahull rám végül.
… A rossz így is történt.
A jó? Meg nem térül.
Hídjaim lerogyva.
Szakadékos a part.
Markolom a semmit.
Reményem sem maradt.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
