Epilógusféle
%20Sz%C3%A9nabogly%C3%A1k.jpg)
Elmúlt a vetés, el az aratás,
hangol a zenész, pihen a kaszás.
Várok. Sorsom elrendeltetett,
az út szabad, már elmehetek.
Mi beteljesült, nem az én gondom,
súlyát vállon nem, csak szívemben hordom,
... bízva, lesz még aratás,
idei magból holnapi kenyér,
gyermek kacsójából, kérges nagy tenyér,
szénaboglyából alom és étel,
lant szakadt húrjából felsíró vészjel.
Készülődöm, csomagom nincs,
mit megéltem, számomra az a kincs.
Mesélek, míg van mit, és akad, aki hallja.
Megbocsátásomat ki kéri, megkapja.
Sági Erzsébet
Illusztráció: Börtsök Samu (1881-1931) Szénaboglyák
Ez a kép (vagy más médiafájl) közkincs, mert a védelmi ideje lejárt.
Ez érvényes az Egyesült Államokban, Ausztráliában, az Európai Unióban és minden olyan országban, ahol a védelmi idő a szerző halála plusz 70 év.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
