Keresztem
Ezekben a percekben kezdődik Teréz anya szentté avatásának szertartása Rómában.
Hatalmas szívű, együttérző, a szegények segítéséért élő és dolgozó apáca volt, akit már életében is szentként tiszteltek mindazok, akik ismerték munkásságát.
Alábbi versemet az Ő gondolatait olvasva írtam.
„Tudom, hogy az Úr nem rak rám olyan terhet, amivel ne tudnék megbirkózni.
Néha azért azt kívánom, hogy bárcsak ne bízna meg bennem ennyire.”
(Teréz Anya)
Már bölcsőmben velem ringott,
tudta, őrizte a titkot...
Sírig kísér támogatva,
áldott teher, az Úr adta.
Nem cserélném el máséra,
ha nehéz is, rám van szabva.
Vállam bírja, lelkem vágyja,
keresztutam földi pálya...
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
