Égi védelem 20+G+M+B+17
Vízkereszt napján a keresztények a bejárati ajtó fölé írják a jelet, kérve, és remélve, hogy a napkeleti bölcsek védelmükbe veszik hajlékukat, és a benne élőket.
Eszmélésem óta ajtómon, és szívemben ott a jel. A hit, a remény, a szeretet, és a védelem jele, a keresztek közé ölelt három király/bölcs nevének kezdőbetűje, és az év, aminek megéléséhez, elfogadásához segítségek kérek, remélek.
Sági Erzsébet: Életvíz
Magzatvízzel ömlünk ki a napvilágra,
és keresztvíz mossa lelkünket tisztára.
Vízen járva Jézus bizonyított egykor.
Vízzel pöfögne,- ha hagynák -, ma a traktor.
Tiszta víz: az igaz, és vízfejű a buta.
Vízből lett borrá az átváltozási csoda!
Vízzel mosta bűnét kezéről Pilátus,
vizet iszik, nem bort, az igaz prelátus.
Hogy a pohár betelt, özönvízzel üzent,
szivárvány-hídjáról Noéval üzletelt,
haladékot adott engedetlen népnek,
Teremtőnk, a nagy Úr, kit jobb, ha ti is féltek!
... Kharón ladikja vízen várja testem,
hogy megtalálhassam Őt, kit folyton kerestem.
(Illusztráció: free fotó a neten)
Adventi koszorúm negyedik gyertyája
Hunyd be szemed, Te is láss!
Közel már a Messiás!
Megszületett, emberré lett,
Tanított és meghalt érted.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Adventi koszorúm harmadik gyertyája
Hit, remény és szeretet
Tölti be ma lelkemet.
Hívogató fény vezet,
hadd fogjam meg kezedet!
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Mikulás
Életem során már minden lehetséges szerepet eljátszhattam Mikulás érkezésére várva.
Voltam áhítatos szívvel cipőt pucoló copfos kislány, … majd lettem krampusz, mások örömére. Anyukaként pedig, – ahogy csonka családban szokás – szakállasan Mikuláskodtam is.
Minden szerepben boldog voltam, mert örömöt adhattam másoknak.
Kicsiként buzgó igyekezetemet, hogy az ablakba tett ócska cipőm fényes legyen.
Később, hogy a szerepemet hitelesen adjam elő, ne csalódjon a publikum.
Végül – üres puttonnyal is – mindig én voltam a legboldogabb.
Néhány éve hatalmas ajándékot adott nekem Mikulás. Talán így köszönte meg sokéves igyekezetemet.
Rohantam, mint általában. A táskámban már ott lapultak a családomnak vett Mikulások. A Nyugati előtt, a latyakos lépcsőn ült egy férfi. Krisztus-arcú, szakállas hajléktalan. Nem kéregetett, csak nézelődött szelíden. Megtorpantam. Elővettem egy Mikulást, és felé nyújtottam. Meglepve fogadta el. Kék szemében könny csillant, majd félve nyúlt a kezem után, és megcsókolta.
Nem alázatosan, hanem hálával, ahogy egy ember, egy férfi megköszön valamit egy nőnek.
Boldog volt. … És az voltam én is.
Ki tudja, hogy hány éve nem kapott elé vetett filléreknél, maradék ételnél egyebet. Köszöntötték-e személyes évfordulóin? Gyújtott-e gyertyát, csillagszórót az ünnepen? Kapott-e ajándékot, és adott-e?
Nem tudom.
De azt igen, hogy ezzel a csekélységgel – a falatnyi Mikulással -, és az el nem utasított fizikai érintéssel, a lelkeink is megérintették egymást.
Őrzöm ma is szép tekintetét, és ápolom az általam, és magamnak teremtett hagyományt. Mikuláskor – álruhában, fekete kabátos szőkeként – osztom a meglepetést, az örömöt, míg táskám ki nem ürül.
Sági Erzsébet
Illusztráció: Szent Miklós szobra, Gyergyószentmiklóson
A fotó másolásának engedélye:
"Én, a szerző, ezt a művemet ezennel közkinccsé nyilvánítom. Ez a világ minden részén érvényes.
Egyes országokban ez jogilag nem lehetséges. Ha így van, akkor:
Jogot adok bárkinek, hogy bármilyen célból, feltétel nélkül használhassa ezt a fájlt, kivéve a törvény által kötelezően előírt feltételeket." (Csanády fotó)
Adventi koszorúm második gyertyája
Dermedten állnak a fák,
Roppanva törik az ág.
Köztünk Advent lelke jár.
... A gonoszság most jobban fáj.
Sági Erzsébet
Illusztráció: Free fotó a netről
Adventi koszorúm első gyertyája
Hangos, harcos a világ, lelkem békés csendre vágy.
Feledni a bajokat, kicsi harang hívogat.
Bennem szól, nem hallja más, olyan, mint egy látomás.
Angyal szárnya simogat, gyufám lobbant lángokat.
Sági Erzsébet
Illusztráció: Free fotó a netről
Ott vagytok... (Szüleim emlékére)
Ott vagytok...
Függöny libbenésben,
szellő sóhajában,
a varjúkárogás
rozsdás dallamában.
Benneteket látlak a
nyugvó Nap vörös
palástjába bújó
felhő szilaj bíborában.
Csendes hóesésben,
dermedt ágak hegyén
reszkető levélben,
lapokon szunnyadó
ősrégi mesékben.
Szemem vágásában,
hangom dallamában,
és ott vagytok némán
minden szívdobbanásban.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
A Föld álma az enyém is...
Sztankay István hangján álmodik a Föld...
https://www.youtube.com/watch?v=u7mz-TsVG9k
Assisi Szent Ferenc emlékére
Beszéltél az állatokkal,
szelíd lelked vezetett,
étked osztva, szeretettel
gyógyítottál sebeket.
Szíved fájna, hogyha látnád,
hová jutott a világ.
Koldusként él, és hal itt,
sok ember, állat manapság.
Utcára dobva régi kedvenc,
autókeréken jár a halál.
Tetemén egy varjú károg,
szánva mondja: - Jaj, de kár!
Követőid ma is vannak.
Erőn felül küzdenek,
hogy a menhely otthon legyen,
hol segítenek, védenek.
Drága Szentünk, segítsd fentről
egyre fogyó népedet!
Add, hogy bajban erőnk legyen,
a Tőled tanult szeretet!
Sági Erzsébet
Assisi Szent Ferenc halálának napján, október 4-én ünnepeljük világszerte az Állatok világnapját.
Illusztráció: free fotó a netről
Az élet szép
Lökös László barátunk halálára
Bénít a fájdalom.
Érted szól bús dalom.
Holdbéli ladikkal,
vaksötét éjszaka
szöktél a túlpartra,
végső otthonodba.
Rettegett kór gyilkolt újra...
Nem készültél ilyen útra.
Lombhullató őszöd vitt el.
Reménykedtél, győzhetsz hittel!
Barátot siratok, sok a
közös fénykép... Mosolya,
kedves, szelíd lénye
mától már csak emlék.
2016.09.19.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Kifulladásig
Rozsdás levél szilaj tánccal
búcsúzik élettől, fától.
Avarágyba dió bújik,
fű zöldje közt gesztenye lángol.
Tarka világ téli álom előtt
tombolva, rogyásig táncol.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
