Mikulás

 

 

 Életem során már minden lehetséges szerepet eljátszhattam Mikulás érkezésére várva.

Voltam áhítatos szívvel cipőt pucoló copfos kislány, … majd lettem krampusz, mások örömére. Anyukaként pedig, – ahogy csonka családban szokás – szakállasan Mikuláskodtam is.

Minden szerepben boldog voltam, mert örömöt adhattam másoknak.

Kicsiként buzgó igyekezetemet, hogy az ablakba tett ócska cipőm fényes legyen.

Később, hogy a szerepemet hitelesen adjam elő, ne csalódjon a publikum.

Végül – üres puttonnyal is – mindig én voltam a legboldogabb.


Néhány éve hatalmas ajándékot adott nekem Mikulás. Talán így köszönte meg sokéves igyekezetemet.

Rohantam, mint általában. A táskámban már ott lapultak a családomnak vett Mikulások. A Nyugati előtt, a latyakos lépcsőn ült egy férfi. Krisztus-arcú, szakállas hajléktalan. Nem kéregetett, csak nézelődött szelíden. Megtorpantam. Elővettem egy Mikulást, és felé nyújtottam. Meglepve fogadta el. Kék szemében könny csillant, majd félve nyúlt a kezem után, és megcsókolta.

Nem alázatosan, hanem hálával, ahogy egy ember, egy férfi megköszön valamit egy nőnek.

Boldog volt. … És az voltam én is.


Ki tudja, hogy hány éve nem kapott elé vetett filléreknél, maradék ételnél egyebet. Köszöntötték-e személyes évfordulóin? Gyújtott-e gyertyát, csillagszórót az ünnepen? Kapott-e ajándékot, és adott-e?


Nem tudom.

De azt igen, hogy ezzel a csekélységgel – a falatnyi Mikulással -, és az el nem utasított fizikai érintéssel, a lelkeink is megérintették egymást.

Őrzöm ma is szép tekintetét, és ápolom az általam, és magamnak teremtett hagyományt. Mikuláskor – álruhában, fekete kabátos szőkeként – osztom a meglepetést, az örömöt, míg táskám ki nem ürül.

 

 

Sági Erzsébet

 

 

 

Illusztráció: Szent Miklós szobra, Gyergyószentmiklóson

 

A fotó másolásának engedélye:

"Én, a szerző, ezt a művemet ezennel közkinccsé nyilvánítom. Ez a világ minden részén érvényes.
Egyes országokban ez jogilag nem lehetséges. Ha így van, akkor:
Jogot adok bárkinek, hogy bármilyen célból, feltétel nélkül használhassa ezt a fájlt, kivéve a törvény által kötelezően előírt feltételeket." (Csanády fotó)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rényi Anna 2016.12.05. 16:28:17

Megkapón szép írásod sok emléket ébresztett fel a lelkemben. Saját gyermekkorom Mikulás-estjeit, majd három gyermekem, később öt unokám izgatott várakozását, hangos örömét, vagy megilletődött arcocskáját, hangját, ha személyesen is találkozhattak a Mikulással. De eszembe jutott az a régi emlék is, mikor az utcán unokáimmal sétálva, hasonló szegény emberrel találkoztunk. Már messzebbről felkeltette az érdeklődésüket, s elhatároztuk, nem megyünk el mellette érzéketlenül. Mindegyik kicsi kapott némi pénzt a kezébe, amit boldog izgalommal vitt oda a bácsihoz. S, mosolyt csaltak vele a fásult arcra. A hétköznapi utcát ünnepivé varázsolta a pillanat.
Biztos vagyok benne, hogy lélekemelő írásod sok emléket idéz fel a többi olvasóban is, s közülük az ünnepi készülődés közben senki sem kerüli ki részvéttelenül az utcára kényszerült embertársainkat. Köszönjük ezt a szép írást, Erzsikém! Szeretettel ölellek: Anna
süti beállítások módosítása