Gyermeknapra
Gyönyörű ünnep előestéje van, és mint olyan sokan tettétek, én sem szeretnék lemaradni köszöntésemmel.
Mentségemül, hogy miért vártam a köszöntéssel estig, mi mást hozhatnék fel, mint a valóságot!
Egy drága, kicsi lány, Szofi unokám boldogított egészen mostanáig.
Isten éltessen minden kicsi és nagy gyermeket! Ők azok, akik megszépítik a hétköznapokat is, és akikért érdemes hinni a holnapban.
Boldog vagyok, és szívből köszönöm, hogy megismerhettem a nagymamaság semmihez sem hasonlítható csodáját!
A képen kicsi kincsünk, Szofi látható. <3
Dánielisz Éva: Öreg kéz
Dánielis Éva gyönyörű versével emlékezem anyai nagymamámra születésnapján.
A megrendítő fotóval együtt megrázó erejű olvasmány.
Elmélyülni, magunkba nézni ösztönöz.
Olyan üzenet, amely mindenkinek szól.
Drága Nagymamám, Ádlika, Isten éltessen ott fent a Mennyben szeretteim körében.
Burkuskánk emlékére (2002.12.24.-2018.01.13.)
A fotót Potocki Tamás, Burkus legjobb barátja, gazdája, a fiam készítette.
Zokog a lelkem...
Ma délben a karjaimban halt meg a legönzetlenebb, legtisztább lény, akit ismerhettem, Burkus, a mi drága, kis pulink.
Ő soha nem akart mást, többet, mint szeretni és szeretve lenni. Megadatott számára mindkettő.
Beteg szíve eddig bírta. 15 boldog évet élt köztünk, ebből már 6 évet párjával Jolikával együtt.
Drága kis Barátom, tudom, hogy mi még találkozunk ott fent, ahol egyre többen gyülekeznek szeretteimből, és akkor már soha nem kell elválnunk egymástól.
Elmondhatatlanul szerettelek, szeretlek, drága Burkuskám.
Vízkereszt (haiku)
Ajtómon és szívemben ott a jel: 20+G+M+B+18
Keresztek közé
ölelve három király.
Égi védelem.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, HETI HAIKU 2017.12.21.
vagy itt:
és itt is:
https://www.facebook.com/erzsebet.sagi.1
Mindig öröm, és megtiszteltetés számomra, a Litera-Túra oldalain való megjelenés!
Hálásan köszönöm a Magazin megálmodóinak/létrehozóinak/működtetőinek, hogy a halhatatlanok remekművei mellett, sok-sok kortárs alkotó, köztük én is, szót, és helyet kaphat a magazinban.
A haiku rovat vezetőjének, György Kelár -nak sokkal tartozom, elsősorban rám figyelése, tanító tanácsai, és a rovatában való rendszeres publikálási lehetőség miatt. Szívből köszönöm, kedves Gyuri!
A szerkesztőbizottság minden tagjának, alkotótársaimnak, és a kedves olvasóknak áldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok! Szeretettel ölellek mindannyitokat!
HETI HAIKU
Sági Erzsébet
Téli álom
Mindent befedő,
frissen hullott lepedő
óvja a jövőt.
*
Tél ajándéka
Most csipkebogyó
- zúzmarás koronával -,
nyáron rózsa volt.
*
Adventi üzenetem
Vendégére vár
lelkem Betleheme. Jőjj!
Ajtómon sincs zár.
*
Csalódás
Hópehely álma
egy szép, hosszú élet. Hisz,
míg földet nem ér.
*
Naivság
Kint napfény táncol!
... Nem sejti, hogy készül már
ködből a fátyol.
*
Falevélsors
Rügyből születtél,
fénytől növekedtél. Tél?
… Jövőd tolvaja!
*
Levélhullás
Bánatszél dúdol:
- Hej, dércsípte falevél,
tort rendez a tél…
*
(Szerk.: Kelár György)
Fotó: Sági Erzsébet portréja
Ködös reggel
Most halványak a kontúrok,
a lényeget áldón fedik.
Egy kicsit már sejtelmesebb
minden, ünnep közeledik!
Megígérjük - csak magunknak,
az Úr így is hallja -,
jobbak leszünk, nyitottabbak
kacagásra, jaj-ra.
Nem számoljuk más hibáit,
törekszünk a jóra.
Nyíljon ünnep a szívünkben,
ha éjfélt üt az óra.
Sági Erzsébet
Illusztráció: Köd (Osvát András fotója, az alkotó újrafelhasználási engedélyével)
Áprilisi tél 2017-ben
Csendélet 2017.04.19.
Bolondos április...
Tomboló szél, hópelyhek megállíthatatlan szakadása... Együtt rettegek a tojás védelméből alig kibújt madárfiókákkal, ágyások ölelésében riadtan bólogató virágok sziromvesztését siratom, féltve jövőtlenségüket.
Házunk előtt pompázó, virágözönben ünneplő japán akác hajladozik a nem kívánt széltánc rapszodikus ütemére, muskátli kapaszkodik zsenge hajtásaival a cserép szélébe, gyöngyvirág hajtja fejecskéjét a levél takarásába a megmaradás reményében...
Csendélet... Csend. Élet?
Élet!
(Illusztráció: saját fotó)
Hamvazószerdára
Fejemen szent hamu,
szívemben bűnbánat,
kerülöm Teremtőm
egy ideje házad.
Mindig más a fontos...
Tenni, menni, élni,
megszegett parancsra
feloldást remélni.
Pedig időnk véges,
porrá leszünk mi is.
Vállamon keresztem,
vegyétek fel ti is!
Ne feledjétek, szigorú böjt! Az idén március 1-re esik.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Sváb böjti étel a "savanyú" tojás
A következő héten - március 1-én - HAMVAZÓSZERDA lesz.
Mi, katolikusok ezen a napon böjtölünk.
Egy régi receptet hoztam el mindazoknak, akik szeretnének csatlakozni a böjthöz.
Hozzávalók:
½ dl olaj
3 ek liszt
3 dl tej
1 db reszelt vöröshagyma
3 db babérlevél
2 dl tejföl
citromlé
víz
só
4 db tojás
A reszelt hagymát, lisztet megfuttatjuk az olajon, felengedjük tejjel, és amikor puffog, annyi vízzel szaporítjuk, hogy sűrű pudingszerű masszát kapjunk.
Babérlevéllel, sóval ízesítjük, végül egy pohár tejföllel kicsit meghígítjuk.
Kevés citromlével lehet savanyítani, régen ezt ecettel tették.
Ha újra puffog, akkor pottyantjuk bele az egész tojásokat, hogy lehetőleg egyben maradva megfőhessenek a forró mártásban.
(A tojásokat mindig külön edénybe ütöm, nehogy záptojást pottyantsak a kész alapba.)
Felénk knédlivel tálalják.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajándék
Ajándék
Furcsa hét áll mögöttünk, mely próbára tette tűrőképességünket, ügyességünket és szerencsénket is. Nagy hideg, csúszós utak, köd, balesetek, hó, és jég, - valamint Putyin miatt - lezárt utak, majd ez a mai tavaszt hazudó napsütés!
Én mégis a fenti címet adtam rövid mesémnek, mert váratlan öröm ragyogta be tegnapi napomat.
Kiskamaszok állandó találkozóhelye az előttünk lévő tér, ahol iskolából jövet megállnak, viháncolnak, mozognak kicsit, megtárgyalva a nap történéseit. Nagyon helyes gyerekek, olyanok, akik emberszámba veszik az idősebb korosztályba tartozókat, köszönnek, olykor beszélgetnek is az arra menőkkel.
Mikor leesett az idei első hó, sokunk örömére építettek a friss hóból egy csinos hóembert az út mellé! Sajnos ezt a helyes jövevényt is elérte a hóembersors, elolvadt. Tegnap boltba indultam, hangos csókolommal fogadott a három fiú, majd szomorúan mutatták, hogy már csak egy kupac maradt hóemberükből. Sajnálkoztam, és vigasztaltam. Ígértem, lesz még hó, és építhetik majd a következő hóembert. Ebben maradtunk, és elcsoszogtam a csúszós úton a dolgomra, ők meg, úgy tűnt, szedelőzködnek, és mennek haza.
Hamar végeztem, és félóra múlva már újra otthonom előtt álltam, ahol nem kis meglepetésemre még mindig ott toporogtak a fiúk, de feltűnően ragyogott a tekintetük, és fülig ért a szájuk. Csakhamar az enyém is! Megláttam, amit az útra figyelve addig nem vettem észre! Már nem hárman álldogáltak kapunkban, hanem négyen! Egy mosolygós, száradt lombokkal díszített frizurás, faágkarjait ölelésre táró hóember is vár rám! Nekem építették a nehéz, összetapadt, csatakos hóból, hogy örömöt szerezzenek! Sikerült! Boldog voltam, és vagyok ettől a nagyon kedves meglepetéstől, és főleg a gyerekekben munkálkodó, érdek és viszonzás elvárása nélküli adni vágyás kézzelfogható bizonyítékától.
Sági Erzsébet
Illusztráció: saját fotó
Mulandóság
Falomb maradékot söpröget kertünkben tétován a szél.
Kopasz ágon vacogó verébpár rég volt nyárról mesél.
Szeretet-tojásból fiókát keltettek, világgá eresztve, aggódva röptettek.
Mára üres beggyel csak ketten maradtak, s egy csillagos éjjel,
lám, ők is megfagytak…
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
