Okoska
Van aki mindent tud,
és van, ki mindent jobban.
Még meg sem szólaltál,
ám Ő máris fortyan.
Bölcsek kövét - s orrát -
jó magasan hordja.
- Igazság csak egy van!
büszkén hangoztatja.
Önelégült képpel,
hódolatot várva
nem érti meg azt sem,
miért nincs barátja.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Márciusom
Lobogónk reménykedő selymén
megbicsaklik ma a napsugár.
Bennünk csírázik most is a kérdés:
Mi kell nekünk? Rabság, vagy szabadság?
PIROS sávon évszázadok vére,
de hiába halt, kit hant takar.
Sötét rapszódia, kárpáti átok,
hogy mindig békétlen a magyar.
FEHÉR a lap, mit nyit az élet,
ha maszatos lesz, arról mi tehetünk.
Mi lenne, ha egyszer megpróbálnánk,
hogy ököl helyett nyitott a tenyerünk?
ZÖLDen nyílik tavasszal a remény,
de rügyeire ezer veszély vár.
Májusi fagy dermeszti kérgét,
gyenge vesszejébe olló vasa vág.
A tét nem kevesebb, mint a holnap!
Hogy legyen-e, arról kell döntenünk.
Túllépve múltunk átkain, összefogva
élhet, és megmaradhat nemzetünk.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Lepedőakrobaták
Két átlagos férfi cseppet sem átlagos produkciója következik!
Ha rászánod azt a néhány percet, meglátod, nem túloztam.
Mert ez a csetlő-botló, kedves, humoros, mulattató, de mindvégig "a lényeget takaró" tánc nem csak arról szól, amit látsz, sőt arról sem, amit takarni igyekeznek.
Sokkal inkább szól arról a gyönyörű emberi tulajdonságról, hogy képesek vagyunk magunkon nevetni, kicsit őrültködve bolondozni, csak azért, hogy másoknak derűs perceket szerezhessünk.
Ennek a két kiváló mókamesternek sikerült!
Csak kattints az alábbi linkre, és dőlj hátra! :D
https://www.youtube.com/watch?v=lUr3XbROoA8
Böjti idők (haiku)
Böjti idők
Csendem rendet szült.
Feltámadáskor az Úr
elhozza békém.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Immunbank
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről. (Forrás origo.hu)
Nárciszok csodája
Négykézláb ültettem, szeretgettem mindegyiküket. Nyáron itatgattam, a széltől is óvtam, vihar idején pedig jó szóval biztattam nárciszaimat.
Hittem, hogy tömeges jelenlétük védi és segíti őket, és nem árthat sem a szél tombolása, sem a jégeső csapása, ha összebújva védik egymást.
Társaim is akadtak ebben a munkában.
Vén diófa árnya védte a tűző nap perzselésétől sárga szirmocskájukat. Ha jött a vihar, lombja erejével állt ellent a szélnek, és nem engedte védenceit eltiporni. Amikor a vihar ágait törte, óvatosan ejtette le törött tagjait, hogy a kicsi virágok túléljék az égiháború pusztítását.
Az érett és hatalmas diókat - figyelve, hogy hová ejtheti - úgy adta át nekünk, hogy nem sérültek az apró tövek.
Levéltakarója hótól, fagytól védte barátait.
Amikor az első napos délelőtt kicsalt a kertbe és gereblyémmel összegyűjtöttem a leveleket, már ott kukucskáltak a nárciszok, fejecskéjükön a bimbóval lesték, várták a tavaszt.
Sokan vannak! Vagy százan! És a legtöbbjük már kinyílt!
Minden reggel üdvözlöm őket szemem, tenyerem simogatásával.
Kicsi kutyám kíséretében járjuk be a birodalmat, ujjongva a sok-sok szépség láttán. Burkusom tudja, hogy bolondos futkosása árthat a virágoknak, ezért ügyesen kikerüli őket, bár ő sem állhatja meg, hogy egyetlen szó és szippantás nélkül menjen el mellettük. Fénylő orrocskájával, éppen csak megérinti a virágokat, tisztelete és hódolat jeléül.
Ma reggel fázósan várakozott az ajtó előtt. Szemében szomorúság, vakkantásában bánat.
Rémülten néztem szét, keresve, hogy mi történhetett. Nem kellett sokáig nézelődnöm, mert Burkus odavezetett. Kedvenc nárciszaim keményre fagyott szirmokkal, földig hajtott sárga fejecskéjükkel haldokoltak.
Az éjszakai fagy mindet szoborrá dermesztette.
Álltunk ott Burkussal, fájó szívvel, düh és bánat keverékével, tehetetlenül.
Rossz hangulatban, kelletlenül kezdtem hozzá teendőimhez. Közben kisütött a Nap és én szomorúan korholtam, hogy elkésett.
Vidám hancúrozás hangjai zökkentettek ki ebből a hangulatból. Burkus hívogatott, mindig így szokta közölni, ha úgy gondolja, játszanom kellene.
Kinéztem, jelezve, hogy hallom, de nincs időm. Pedig csak kedvem nem volt. Fekete szemei örömmel ragyogtak rám, megcsippentette farmerem alját és húzott a kert felé.
Nem szívesen mentem a virágok tetemei miatt, de ha ő kér, legyen.
És csodát láttam! Hatalmas csodát.
A napocska feltámasztotta elsiratott, halottnak hitt virágaimat! Burkus megkönnyebbülten heveredett a fűre, megnyugodva, hogy csak tréfa volt az a reggeli fagyhalál.
Én pedig arra gondoltam, hogy nem szabad olyan könnyen elveszíteni a reményt, mert még ma is történnek csodák.
Utószó
Fenti történetet néhány éve, egy fagyos tavaszon írtam. Az idei tél csak átfutott a kerten, jelezve, hogy ha akar visszatér, de most jobb dolga akadt, és nem ér rá nálunk időzni.
Nárciszaim pedig évről évre újra kinyílnak, mert hagymácskájukat az anyaföld megtartó ereje védi a fagyhaláltól.
Sági Erzsébet
Illusztráci: Free fotó a netről
Ragadozók
Nem mindig szelíd az, ki béget...
Vigyázz, a látszat megvezethet téged!
Parolázz bátran a karmos manccsal,
és tudd, az egyenesség sosem kancsal!
Sági Erzsébet
Illusztráci: free fotó a netről
Távlatok
Drága Mama, olyan nagy vagy!
Nem árt Neked sem tél, sem fagy.
Egyszer én is ilyen leszek,
hatalmas, szép, és meredek?
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Futás az életért
https://www.youtube.com/v/XBEyCr5AoIs
Végig a kicsi mókussal futottam...
Féltem, de reméltem, hogy megúszhatjuk.
Ám olyan közel voltak a karmok! És csattogott a csőr! ...
Lehet, hogy itt a vég?
... És akkor befogadott, elbújtatott és megvédett az öreg fa odva.
Megrázó videó, csak bátraknak ajánlom.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Illés küldetése
„Bizony elküldöm nektek Illést, a prófétát, hogy visszatérítse az apák szívét fiaikhoz, és a gyermekek szívét szüleikhez, nehogy eljöjjek, és végképp elpusztítsam ezt a földet”
(Maleáchi könyve, 3. fejezet 24. vers)
Továbbgondolt bölcsességek a Biblia lapjairól.
Azt szoktuk mondogatni, hogy felgyorsult, - olykor alig követhetően rohanó - világunk negatív hozadékainak egyike, a nemzedéki ellentétek megjelenése társadalmi méretekben és a mikroközösségekben, a családokon belül is.
Valóban századunk betegsége lenne mindez?
Az Ótestamentumban olvashatjuk, hogy Illés próféta az apa-fiú ellentét feloldásának szépségesen nehéz feladatát kapta az Úrtól.
„Bizony elküldöm nektek Illést, a prófétát, hogy visszatérítse az apák szívét fiaikhoz, és a gyermekek szívét szüleikhez, nehogy eljöjjek, és végképp elpusztítsam ezt a földet”
(Maleáchi könyve, 3. fejezet 24. vers)
Milyen érdekes megközelítése a problémának, hogy az ige szerint először az apáknak kell megérteni fiaik eltévelyedésének okát. Nekik kell a közeledéshez hidakat verniük, és értő, megbocsájtó bölcsességgel egyesíteni a családot.
Talán azért övék az első lépés joga és kötelessége, mert a megélt tragédiák és örömök megedzették már őket, belátóbbak és nagyobb toleranciával képesek - fentről és kívül látva is - kezelni a problémás helyzeteket.
Talán azért, mert az apák mindig jobban megértik, és szeretik szülöttüket, mint azok viszont. De mindez rendjén is van, hiszen az apáinktól – és itt értem azt is, hogy anyáinktól – tanult viselkedésformát, szokásokat és etikai normákat a fiúk – lányok – továbbadják saját gyermekeiknek, hogy majd az örök körforgás törvénye szerint, azokat szeressék mindenkinél jobban. És amikor eljön a felnőtté válás ideje, akkor saját apáikhoz hasonlóan, képesek legyenek a szeretet szellemében, ha kell megbocsájtani, ha kell, akkor engedni saját – néha valóban begyöpösödött - igazukból.
Sokan vagyunk gyermekesek, de még többen, mindenki - „kit anya szült” – akik valaha gyermekei voltunk szüleinknek. Nincs család, ahol mindig a béke honos. Kisebb-nagyobb súrlódások szinte törvényszerű velejárói az életkori változásoknak. A kisbaba első „nem”-je már jelzés, hogy önálló akarattal, igénnyel született utódunknak saját véleménye van, amit illik tiszteletben tartani.
Igen ám, de amint gyermekből szülővé válunk, mintha erről megfeledkeznénk.
Mi tudjuk, hogy mi a jó neki, mi már elestünk, Őt féltve - vagy elcipeljük előle az akadályokat, vagy - rászólunk, hogy kerülje ki.
És Ő? Hát Ő, természetesen meg akarja tapasztalni milyen a harc. Harc velünk, és harc a nehézségekkel. Meg akar botlani, hogy tudja, milyen érzés elesni, és tud-e újra talpra állni.
És azt is tudni akarja, hogy segítünk-e felkelni, jár-e továbbra is a szeretetünk, vagy meg kell dolgoznia érte.
Ezekre a „harcokra” szükség van. Itt tudjuk ütköztetni eltérő nézeteinket, itt tudjuk egyeztetni véleményünket azokban a dolgokban, amikben lehetséges az egyetértés köztünk.
Apaként sem árt emlékezni arra az időre, amikor fiak voltunk, és a minket béklyóként visszatartó tradíciókat igyekeztünk lerázni magunkról, mert tudtuk, a jövőt teszik lehetetlenné.
Ki hogy éli meg mindezt, az habitus kérdése is…
De az biztos, hogy a szeretet - sok nehézségen átsegítő hídja - nélkül nem megy.
Sági Erzsébet
Illusztráció: "Isten szeme" free fotó a netről
Itt a tavasz!:)
Szép az őz, bár sete-suta,
ám a párja igen fura!
Légyottra itt hárman vágynak...
... Kit választ az őz apának?
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
"Benned a létra" (Továbbgondolt bölcsességek, Weöres Sándor A teljesség felé című írása nyomán.)
A létra, amin le- és feljárunk, menny és pokol, kint és bent, Te és én között.
Bennünk van fogantatásunk óta. Elsőként materializálódott belőlünk, majd köré épült testünk temploma.
Tartást ad, vagy támaszt, mikor mire van szükségünk.
Olykor egy egész család fundamentumát tartja, máskor, hiányzó fokain kibicsaklik a lélek.
Romosan, lötyögve, ütött-kopott, bizonytalan eszközként, de ott van mindig bent.
Benned, bennem.
Mert úgy részünk, mint minden, mit belénk szerelt Úr! Szemet a látáshoz, fület a halláshoz, és létrát a tartáshoz.
Tartás nélkül, önbizalom és öntudat nélkül, a legtehetségesebb ember is csak bábu, akit sodornak a külső szelek. Csapódik ide-oda, miközben, akár pillér is lehetne.
Persze, mint minden létra, ennek a fajtának is vannak különböző változatai.
Van összecsukható, hogy amikor nincs rá szükség, vagy egyenesen útban van, el lehessen rejteni.
Van biztonsági lánccal rögzített, mindig stabil létra is, olyan, amire bátran mászhat az ember, mert bírja a terhelést, és van látványlétra, dekorációként kirakatba tehető, semmire sem jó tákolmány, amire még egy macskát sem eresztene jó szívvel az ember, viszont nagyszerűen mutat.
Van kicsi és nagy, egy, vagy több személyes, mentésre és mások megsegítésére készített speciális létra, és van olyan is, amiről egyenesen a mennybe sétálhatunk.
A lustábbak szerint létra helyett lift kellene. És feladat, na meg teljesítmény helyett sült galamb.
Csak arról feledkeznek meg, hogy a jól végzett munka öröme lélekemlő tulajdonsága is örömforrásként működik, lelki levitációt ad, létra nélküli emelkedést, és tartós lebegést.
Hogy használhassuk létránkat, előbb meg kell találnunk.
Hogy hogyan?
Önismeret, lelki tisztánlátás és helyzet szükségeltetik mindehhez. Helyzet, amelyben emberként, érző, értő segítőként viselkedve megtalálhatjuk saját felemelkedésünket segítő eszközünket, a létrát.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
