Márciusom
Lobogónk reménykedő selymén
megbicsaklik ma a napsugár.
Bennünk csírázik most is a kérdés:
Mi kell nekünk? Rabság, vagy szabadság?
PIROS sávon évszázadok vére,
de hiába halt, kit hant takar.
Sötét rapszódia, kárpáti átok,
hogy mindig békétlen a magyar.
FEHÉR a lap, mit nyit az élet,
ha maszatos lesz, arról mi tehetünk.
Mi lenne, ha egyszer megpróbálnánk,
hogy ököl helyett nyitott a tenyerünk?
ZÖLDen nyílik tavasszal a remény,
de rügyeire ezer veszély vár.
Májusi fagy dermeszti kérgét,
gyenge vesszejébe olló vasa vág.
A tét nem kevesebb, mint a holnap!
Hogy legyen-e, arról kell döntenünk.
Túllépve múltunk átkain, összefogva
élhet, és megmaradhat nemzetünk.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.