Márciusom

 

 

 

 

 

 

Lobogónk reménykedő selymén

megbicsaklik ma a napsugár.

Bennünk csírázik most is a kérdés:

Mi kell nekünk? Rabság, vagy szabadság?

 

 

PIROS sávon évszázadok vére,

de hiába halt, kit hant takar.

Sötét rapszódia, kárpáti átok,

hogy mindig békétlen a magyar.

 

 

FEHÉR a lap, mit nyit az élet,

ha maszatos lesz, arról mi tehetünk.

Mi lenne, ha egyszer megpróbálnánk,

hogy ököl helyett nyitott a tenyerünk?

 

 

ZÖLDen nyílik tavasszal a remény,

de rügyeire ezer veszély vár.

Májusi fagy dermeszti kérgét,

gyenge vesszejébe olló vasa vág.

 

 

A tét nem kevesebb, mint a holnap!

Hogy legyen-e, arról kell döntenünk.

Túllépve múltunk átkain, összefogva

élhet, és megmaradhat nemzetünk.

 

 

 

 

Sági Erzsébet

 

Illusztráció: free fotó a netről

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása