Amnézia
Párizs, repülőtér, sor, benne - kis családom által körbevéve - jómagam.
Nézelődöm, hogy múlassam az időt, mert nem szeretek várni. Sorban állva még kevésbé.
Az arctalan tömegből egy kedves mosoly villan felém. Korombeli nő, sportosan elegáns szerelésben.
Te jó Ég! Ismernem kellene, de nem ugrik be, hogy ki lehet, és az sem, hogy ha ismerem, akkor honnan!
Jaj! Tárt karokkal elindult felém, és nem tudom, hogy az ölelés után majd, hogyan szólítsam.
A nő kedvesen magára ránt, puszi jobbról, balról, majd csodálkozó szemekkel pásztázza végig társaságomat. Páromon megáll a szeme egy pillanatra, látom, tetszik Neki a sármos pasi, majd megszámlálja fiaimat, és már kérdez is:
- Ti is a konferencián voltatok?
Na, jól nézek ki. Ez valami távoli kolléga lehet, akit nem jegyeztem meg magamnak.
Szóval könyvtáros.
És itt most konferenciára gyűltek össze a világ könyvtárosai, engem kivéve.
Mert én bizony a bohém Párizs vendége voltam ezen a héten.
Eszembe jut a latin negyed vendéglősora, a vidám és kikerülhetetlen vendégfogó fiúkkal. Emlékszem, a görög vendéglőt azért választottuk, mert a hívogató sirtaki dallamát hallva, egy pillanatra megálltunk, és máris kiszúrt bennünket a vendégfogó.
Fehér tányérjait hevesen agitálva földhöz vágta, majd belém karolva vonszolt a cserepeken át, be a pici vendéglőbe. Mintha minket vártak volna, a zsúfolt helyiségben ott állt megterítve egy asztal, négy főre.
Rendelés után, de még vacsora előtt, hogy ne unatkozzunk, a pincér felkért táncolni. Természetesen mentem, annak ellenére, hogy a táncukat akkor még nem ismertem, ráadásul láthatóan sántítva, hiszen két hónappal korábban, csak járókerettel voltam képes közlekedni.
Családom nevetve leste igyekezetemet, de nem sokáig, mert a személyzet női tagjai táncba vitték őket is.
Miközben bennem kergetőznek a buli emlékképei, „ismerősöm” beszámol a konferenciáról, sajnálkozva, hogy kimaradtam a legújabb technikákat bemutató oktatófilmekből is.
Annyira nem izgat mindez, hiszen a könyv, az könyv marad, jöhet akármilyen új módszer. Írni, olvasni, lapozni és feldolgozni most is úgy kell, mint 100 éve tették.
Vagy mégsem?
Gyanút csak akkor fogtam, amikor egyre több latin kifejezést vegyített élménybeszámolójába Enikő, mert közben a keresztneve azért kiderült. Nagy nehezen esett le, hogy egy – orvosoknak tartott - konferencián járt.
Miután igen jól kibeszélgettük magunkat, elkezdődött a beszállás. Sajnálkozva állapította meg, hogy jegyünk máshová szól, mint az övé.
Ferihegyen találkoztunk újra, majd vettünk ölelkezős búcsút, megígérve egymásnak és önmagunknak, hogy a jövőben többször fogunk majd találkozni.
Megkönnyebbültem, és szentül megfogadtam, hogy máskor azonnal szólok, ha valaki összetéveszt egy ismerősével, és nem játszom el a kéretlenül kapott szerepet, hogy én vagyok Ő.
Néhány hét múlva a szemészetre kellett mennem. Oda, ahová évente egyszer, rendszeresen jártam. Minden úgy ment, ahogy mindig. Semmitmondó kedves szavak oda-vissza, lencsepróba, dorgálás.
Közben egyre töröm a fejemet, mi ez a furcsa érzés bennem.
Végeztünk, köszönés, ajtó, rajta tábla: Rendel Dr. Sz. Enikő.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Az igazság
Sokszor fáj, de mindig fontos.
Jó, ha naprakész és pontos.
Arról szól, mit talán takarsz,
nem érdekli, hogy mit akarsz.
Nem függ tőled, s nem függ mástól,
egyedül a valóságtól!
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Vigyázz rá!
Szemében őserő,
karjában gyermeke.
Száján a fájdalom,
sokat élt...
Bízhat-e?
Sági Erzsébet
Illusztráció: Free fotó a netről
Minden hozzám betérőnek áldott, békés Húsvétot kívánok!
Illusztráció: a ceglédberceli Római Katolikus Templom (free fotó a netről)
A keresztfához megyek...
vagy itt: https://www.youtube.com/watch?v=2GClvqltQUc
Illusztráció: (Róma, Vatikán) Michelangelo: Pieta
(szabad felhasználású kép a Wikipédiából)
Nagypénteki üzenet
"Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz."
Gulácsy: Golgota (Free fotó a netről)
Via Dolorosa
Via Dolorosa, hirdeti a tábla,
lelkem vacogva fordít, ez a Szenvedés utcája.
... Kockakövek őrzik fájdalmas lépteid,
keresztúton vonszolt, vállalt keresztjeid.
Jeruzsálem ege most is ragyog, kéklik,
hogy ártatlan halt értünk, csak kevesen értik...
Atyai döntés volt, a Megváltás része
Jézus szenvedése, és megfeszítettsége?
Atya nem akarhat rosszat a Fiának!
... S, ha a Fiú választott sorsot magának?
Szenvedett, és meghalt, hogy pokolra ne jussunk,
keresztjébe kapaszkodva Menny legyen a jussunk!
Falak közé ölelt sikátor vezetett,
sokat látott házak őrzik emlékedet.
Késői segítőd Jézus, hadd lehessek,
erőtlen vállammal vinném keresztedet!
... Gyengeségem erő, hitem a szeretet...
Utam kerülőkkel, de Hozzád vezetett.
Sági Erzsébet
Illusztráció: Via Dolorosa Jeruzsálemben (Wikipédiából)
Megérte?
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” Jézus (Jn 13,18)
Júdás ébredj! Hallgat még a kakas, most még meggondolhatod, hogy a teli erszényt, vagy Őt választod!
Csak annyi kell, hogy tudj nemet mondani, és átírhatjuk a történelmet, mert nem lesz véres áldozat.
Nem kell több, mint hogy kövesd az igét, és szeresd felebarátodat!
Láttad gyógyítani, hallottad tanítását, és ott voltál mellette az utolsó vacsorán.
Szeretett. Szeretted!
… Vagy nem is Őt, hanem a szereplést, a nyilvánosság lehetőségét akartad? Azt hitted, ha figyelsz, ellesheted, hogyan kelt életre holtakat, és majd gyógyítasz Te is?
Tudod, Júdás, aljas dolog az árulás. És megtetézve gyávasággal, szánalmas is. Csókkal árulod el, majd lelépsz? Tedd férfi módjára, nyíltan! Az nem megy, ugye?
Szólni késő.
Koppanások jelzik, hogy készül már a kereszt.
Süket fülek, bezárt szívek...
Félek.
… És megfeszítik az egyetlent, a tisztát. Elvégeztetett...
Ámen.
Árvák lettünk.
Te is az lettél Júdás!
Üres markodban fillérekre váltott becsületed zokog.
Harminc ezüst! És még Te mondtad, hogy a barátság örök!
Tanítódnak vére hullott. Árulásod bélyege rajtad marad örökre. Neved a gyarlóságot, kapzsiságot, a hitszegést, és a megvesztegethetőséget fogja jelenteni, és nem lesz ember, aki szán.
Most mihez kezdsz? Tudd, ez a véres pénz nem boldogít.
Visszaviszed? Hiába. Őt már nem mentheted meg.
A visszavitt harminc ezüstöt nem vették vissza Tőle. Bűntudata a templomba vitte, ahol a bűnös pénzt szétszórta, majd törvényt ül maga felett.
Büntetése, kötél általi halál.
… Az Úr legyen irgalmas hozzá.
Sági Erzsébet
Illusztráció: Kiss of Judas ( A kép szabadfelhasználású, mert a szerzői jogok lejártak. Forrás: Wikipédia.)
Ünnep (haiku)
Ünnep
Vihar tépázta,
mégis virágzik a fa.
Szívem ünnepel.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Békében Istennel
Életemről döntesz,
elfogadom utam.
Volt, hogy lázadoztam,
tiltakoztam, Uram.
Veszteségeimet
számon kértem Rajtad,
bölcs nyugalommal
tombolásom hagytad...
Múló évek hoztak
mind közelebb Téged.
Ma már tudom, egyszer
színed elé lépek.
Addig is köszönöm,
hogy életet adtál,
esésemből mindig
talpra állítottál.
Botladozásokkal
haladok utamon,
célom változatlan...
Hozzád kell eljutnom.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
