Home
About

Juhász Gyula: Utolsó vacsora

Juhász Gyula: Utolsó vacsora

János a Mester nagy szivén pihen,

E tiszta sziven, e csöndes sziven

pihen, de lelke a holnapra gondol,

S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.

Az olajfák felől a fuvalom

Hűsen, szomorún a szobába téved,

Be fáj ma a szél, az éj és az élet!

Tamás révedve néz a mécsvilágra,

Péter zokog, és árvább, mint az árva,

Júdás se szól, csak apró szeme villan,

Remegve érzi: az ő órája itt van!

Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében

Mély tengerek derűs békéje él benn.

Az ajka asztali áldást rebeg,

S megszegi az utolsó kenyeret!

Illusztráció: Leonardo da Vinci Utolsó vacsora (forrás: Wikipédia)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2014.04.17. 05:37 | tags: Címkék: vers húsvét juhász gyula líra utolsó vacsora | szólj hozzá

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.