Cinkebánat
Szállást keres, sürög-forog,
mellénykéje kissé kopott.
Úszógumit hord a hasán!
Csőrével bekopog hozzám.
Szeretet és morzsa várja.
Hová tűnhetett a társa?
Kicsi cinke párja nélkül,
engem választ menedékül.
Bízik benne, gazdára lelt,
múlt évben is nálam telelt.
Ó, hogy szánlak kis barátom,
egyedül hálsz cinke-ágyon?
Régi párod világgá ment?
Talán bizony, nem voltál szent?
Más fészkében tollászkodtál,
verébszerű tojást tojtál?
Vagy nem is Te, inkább, hogy Ő?
Láttam szemén, hogy lókötő!
Még nekem is szelet csapott,
míg tálkába vizet kapott.
Ne sírj kedves, befogadlak,
megígérem, lefogyasztlak!
Jövő télre, vagy kettőre,
készülhetsz új esküvőre!
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
