Kincseim, Gógucz Nóra kiállítása

Gógucz Nóra barátom kincseivel, azaz két unokájával, - R. Nagy Kincsővel, és R. Nagy Bíborral - közös tárlatának megnyitójára kért fel, de gyorsan hozzátette, róla ne nagyon szóljak, hiszen a jelenlévők már ismerik alkotóművésszé válásának útját, annak állomásait, a díjakat, amelyekkel a szakma értékelte munkásságát, és tudnak országjáró bemutatkozásairól is.

Mivel én sem először részesülök abban a kitüntetésben, hogy megnyithatom kiállítását, mi több ebben a művészetszerető, kedves, és lelkes faluban - Váckisújfalun - is beszélhettem arról a régi, szoros barátságról, ami Nóra és köztem sok éve köttetett, így most maradt egyetlenként az a téma, amiről azt gondolom, sokakat érdekelhet, vagyis, az ünnepelt festő alkotó hétköznapjai.

Róla szólva lehetetlen szétválasztani a magánembert és a művészt, mert ez a kettősség körülötte mindenütt érzékelhető.

Ahogy vendégét teával kínálja, és elrendezi a tálcán a kellékeket, ahogy kérésemre szemérmes örömmel kinyitja a nagy ládát - amit mi tollforgatók asztalfióknak nevezünk -, és megmutatja kincseit, miközben a terpentinillat bódító kíséretében besétálhatok - képeit nézve - a lelkébe is.

Színeket, és hangulatokat rejt a láda. Történeteket, átélt eseményeket, megélt érzéseket, egy színes egyéniség mindennapjait. Magányos sétáit, családi kirándulásait, a nagyvilágra rácsodálkozó, minden gyönyörűséget szívvel-szemmel befogadó és ecsettel, ceruzával azt megörökítő utazó rajzolt, festett naplóját nyithatom ki, míg csendéleteit, portréit, és mindig-mindig üzenetet közvetítő alkotásait csodálhatom.

Mert Nóra üzen.

Üzeni, hogy élni szép, üzeni, hogy élni nem mindig könnyű... Üzeni, hogy hit és akarat csodákra képes, és most azt is üzeni, hogy nem árt mindehhez a fenti segítség sem...

Birtokomban van, - Nórától kaptam - egy rózsafüzért morzsoló öreg kezet ábrázoló gyönyörű festményt. Ilyen ráncos, dolgos volt nagyanyám és anyám keze is. És pontosan ilyen reménykedve, szorgalmas hittel morzsolgatták rózsafüzérük gyöngyszemeit, mint ahogy Nóra megfestette.

Nórára nem jellemző, hogy hitéről mesél... A hit magánügye, de élete mutatja, hogy része mindennapjainak, ez ad tartást,  hűséget és hitelességet szavainak, tetteinek, képei által tolmácsolt üzeneteinek.

Idén Szentesen járt alkotótáborban, ahol egy egész napot egy templomban töltöttek. Most kiállított képeinek egy része erről a napról szól.

A kiállítótermet uralja, a szemet/szívet vonzza a főfalon látható festmény. Beszédes címe, "MAJD HARMADNAPRA" utal a Feltámadásra, az újrakezdés lehetőségére. A 3 részből álló kép, melyen egy kopasz fa, a borús ég felé nyújtózik könyörgő ágaival egy profán szárnyas-oltárt szimbolizál. Gyönyörű!

... Egy nyitható, csukható oltár, amely arra int bennünket, hogy rajtunk áll, hiszünk-e, nyitunk-e..., vagy becsukjuk az ÉG felé vezető ajtókat.

Csendéletei körülölelik a nézősereget. Hívogató, békét kínáló helyekre visznek egyedi, varázslatos ábrázolásai. Harmóniát, békét és éltető, friss gondolatokat hozó csendet teremtenek Nóra természeti képei. Olyan harmóniát, amit alkotójuk jelenlétében érezhetnek a szerencsések, akik személyesen ismerhetik.

Kincseiről - akárcsak magáról -  csak szűkszavúan mesélt nekem. Nóra szerint alkotásaik mindent elmondanak Róluk.

A kicsi lányok nagyanyjuk közelében növekedve részesei lehettek Nóra gondoskodó szeretetének, konyhaművészetének, és művészeti alkotómunkájának is.

Az együtt főzés játékos örömét mindketten, ám az ecsetet csak egyikük választotta.

A rendkívüli kézügyességgel áldott 10 éves Bíbor inkább horgol, és köt. Munkái közt van, labdaháló, furulyatartó, pénztárca, hajráf. Fantáziája kifogyhatatlan. Felnőttként lovakkal szeretne foglalkozni. Régi emléket idézett fel Nóra, amikor elmesélte, hogy a még írni sem tudó kicsi Bíbor kedvenc lováról, Kedvesről írt verset fejben, amit Nórának mondott tollba.

Kincső 8 éves, és nagyon tehetségesen bánik az ecsettel. Konkoly Veress Enéh tanítványa. Egy éve fest, és egy gödöllői csoportos kiállításon HATTYÚ című képével szép sikert aratott. Mindent lerajzol, ami érdekli, nagy türelemmel, precízen dolgozik, míg olyan nem lesz a kép, amilyenre megálmodta. Képein szép összhangban vannak jelen a színek és a témák.

Csodálatos estét tölthettem Váckisújfalun, egymást szerető, tisztelő, és segítő család, Gógucz Nóra és övéi jóvoltából. Szívből köszönöm a lehetőséget, az élményt, és hiszem, érzem, hogy ezt az első közös kiállítást még nagyon sok követi.

 És most beszéljenek a képek...

Nóra és kincsei, Bíbor és Kincső

Szilágyi Gábor, Váckisújfalu alpolgármesterének köszöntője

Az est házigazdája, Dr. Zsákai Tibor

Gógucz Nóra: Majd harmadnapra

Gógucz Nóra: A szentesi templom

Gógucz Nóra: Zöldön fekete

R. Nagy Kincső és a Hattyú

R. Nagy Kincső képei

R. Nagy Bíbor alkotásai

Uhrin Orsolya és Kutas Beatrix

 Deim Judit

A hálás közönség soraiban ott ült Nóra kedves és szépséges édesanyja, Kovaloczky-Szucsik Eleonóra is.

Sági Erzsébet

Illusztráció: Rácz István fotói