Ajándék

Ajándék

Furcsa hét áll mögöttünk, mely próbára tette tűrőképességünket, ügyességünket és szerencsénket is. Nagy hideg, csúszós utak, köd, balesetek, hó, és jég, - valamint Putyin miatt - lezárt utak, majd ez a mai tavaszt hazudó napsütés!

Én mégis a fenti címet adtam rövid mesémnek, mert váratlan öröm ragyogta be tegnapi napomat.

Kiskamaszok állandó találkozóhelye az előttünk lévő tér, ahol iskolából jövet megállnak, viháncolnak, mozognak kicsit, megtárgyalva a nap történéseit. Nagyon helyes gyerekek, olyanok, akik emberszámba veszik az idősebb korosztályba tartozókat, köszönnek, olykor beszélgetnek is az arra menőkkel.

Mikor leesett az idei első hó, sokunk örömére építettek a friss hóból egy csinos hóembert az út mellé! Sajnos ezt a helyes jövevényt is elérte a hóembersors, elolvadt. Tegnap boltba indultam, hangos csókolommal fogadott a három fiú, majd szomorúan mutatták, hogy már csak egy kupac maradt hóemberükből. Sajnálkoztam, és vigasztaltam. Ígértem, lesz még hó, és építhetik majd a következő hóembert. Ebben maradtunk, és elcsoszogtam a csúszós úton a dolgomra, ők meg, úgy tűnt, szedelőzködnek, és mennek haza.

Hamar végeztem, és félóra múlva már újra otthonom előtt álltam, ahol nem kis meglepetésemre még mindig ott toporogtak a fiúk, de feltűnően ragyogott a tekintetük, és fülig ért a szájuk. Csakhamar az enyém is! Megláttam, amit az útra figyelve addig nem vettem észre! Már nem hárman álldogáltak kapunkban, hanem négyen! Egy mosolygós, száradt lombokkal díszített frizurás, faágkarjait ölelésre táró hóember is vár rám! Nekem építették a nehéz, összetapadt, csatakos hóból, hogy örömöt szerezzenek! Sikerült! Boldog voltam, és vagyok ettől a nagyon kedves meglepetéstől, és főleg a gyerekekben munkálkodó, érdek és viszonzás elvárása nélküli adni vágyás kézzelfogható bizonyítékától.

Sági Erzsébet

Illusztráció: saját fotó