Taigetosz(om)
Egész életemben csak használtak... Csoda hát, hogy elhasználódtam?
De arra, hogy így végzem, egy szó nélkül kidobva, erre azért nem gondoltam volna.
Lelkesen, és lelkiismeretesen tettem a dolgomat. Zokszó, és feltételek nélkül elfogadva, hogy enyém mindig a legnehezebb feladat, hogy sokszor kellett méltatlan körülmények között helyt állnom, és hogy rám mindig számíthattak.
Én nem engedhettem meg magamnak, hogy gyengélkedjek, mert tudtam, láttam, hogy aki kiáll a sorból, annak a helyére egy új, és talán erősebb kerül. Mindenki gondol a végre… Úgy, mint egy majdani, nagyon távoli, de biztosan bekövetkező eseményre. Olykor ábrándozunk is arról, hogy hogyan fog bekövetkezi. Lesznek-e előjelek? Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy hűséges szolgálatunkért cserébe, szép és méltó búcsúztatást kapunk-e majd, vagy csak félreállítanak, kidobnak, mint most engem…
Jaj, mit kellett volna tennem, hogy elkerüljem ezt a megszégyenítő helyzetet?
Ami igaz, az igaz, ifjúságom hamvas szépsége már a múlté. Tudom, hogy kopottságom már másoknak is feltűnt, és az is lehet, hogy szégyellt velem mutatkozni… De hát van festék! Lehetett volna segíteni! Ő persze, festi magát tetőtől talpig. De én látom reggelente, amikor ásítozva megy el mellettem. Hát nem szebb és ifjabb nálam. Megöregedtünk együtt. És most kidob, mert egy új, szebb és formásabb, na meg szebb bőrű utódot talált nálam… Mi lesz, ha Ő is így végzi? Megérdemelné!
Ó Istenem! Mennyit utaztunk! Végighurcolt Európán. Nem érdekelte, hogy bírom-e. Az sem, hogy a fülem olykor majd leszakadt. Hát, most már nem megyünk.
Én itt állok üresen és szomorúan, várva a kukások jöttét, és ki tudja, zúzdában végzem, vagy lesz olyan szerencsém, hogy jön valaki, akinek így is tetszem, és magával visz.
Jaj, mit akar ez a szimatoló fenevad? Messziről már láttam, mindig megugatott bennünket, de ilyen közel még nem merészkedett hozzám. Hát ez nem lehet igaz! Szétnézett, felemelte a hátsó lábát, és levizelt… Mi jöhet még?! Ennél a zúzda is jobb… Már hallom a kukásautó jellegzetes hangjait… Jön. Értem jön!!
Hé, ki merészeli megfogni a fülemet?
Egy koszos kéz, - megmentőm keze - ragadott meg, a levegőbe emelt, és elindult velem, miközben kukában kotorászó társának kiáltott oda boldogan: - Nézd, milyen szép bőröndöt találtam!
Utószó
A történet rólam szól. 2006 karácsonyán így kerültem utcára, ok és indok nélkül. Az akkori kidobó ember/asszony azóta szintén repült, és ha ez nem is vigasz számomra, de mindenképpen az isteni igazságszolgáltatás részének tekintem.
Amiért ezt a régebbi írást most felteszem, annak egyetlen oka, hogy közeli barátaimnak, kik a napokban hasonló sorsra jutottak, kapaszkodót, és példát mutathassak arról, hogy lentről csak felfelé vezethet az út!
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Tevék a tű fokán... Willard Wigan alkotása
Willard Wigan Birminghamben, 1957-ben született. Miniatűr szobrokat készít.
Kisgyermekként, - 5 évesen! - házat épített a hangyáknak, később pedig kalapot és cipőt készített számukra.
Éjszaka alkot, és két szívdobbanás közé időzíti mozdulatait.
Döbbenetes tehetségű, kiváló szobrász.
A kép alatti linkre kattintva kinyílik az a videó, amelyen rövid életrajza mellett 17 alkotását is megcsodálhatjátok.
https://www.willardwiganmbe.com/
Barátság
Tárt karokkal, nyitott szívvel,
bizalommal, szeretettel,
közös múlttal, vagy jövővel,
soha, soha kerülővel!
Mindig nyíltan, szemtől szembe,
harag nélkül, csak szeretve!
Az nem számít, honnan jöttél,
elüldöztek, vagy Te szöktél.
Jó, hogy itt vagy végre nálam,
gyere, öleld át a vállam...
Sági Erzsébet
Free fotó a netről
Bogaram
Ketreclétem börtönében
megőrjít a gondolat,
hogy a világ kívül reked,
s nincsen vele kapcsolat.
Nem vigasz, hogy más bogarak
hasonlóan bezártak.
Nyitni kéne, lelket tárni,
és lebontani a falat.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Kiscsikó
Szép a világ, ugye csöppem?
Sárgán fénylő mezőn szökkenj!
Szedd a patád egyetlenem,
szemem rólad le nem veszem.
Homlokpettyed csillag forma,
sörényedet szél simítja.
Szépségedtől alig látom,
mi van túl a láthatáron.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Babák (film)
Kibédi Ervin: Ahogy a napok rövidülnek...
Kibédi Ervin: Ahogy a napok rövidülnek...
Ahogy a napok rövidülnek,
úgy érzem mintha köd borulna rám.
Ahogy az éjjelek lehűlnek,
mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár,
jóvá tenném mit mulasztottam,
de nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted!
Megőszülve is maradj gyermek,
mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak,
mindennél jobban szeretett.
Az éjet is nappallá téve
óvott téged és vezetett,
míg lehetett, míg lehetett.
Amit akkor elfelejtettél,
talán még jóvá teheted,
hát menj, rohanj és simogasd meg
a téged védő két kezet
amíg lehet, amíg lehet.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet,
Ő tanított beszélni téged
nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Most vár valahol megfáradtan,
nem kér sokat csak keveset.
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
egy vigasztaló kedveset.
Tán még lehet, tán még lehet.
A szíve érted dobogott csak
amíg belebetegedett.
De Ő titkolta nem mutatta
nem mondta el, hogy szenvedett.
Csak mosolygott és nevetett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza!
Az ember másként nem tehet.
És csókold meg amíg nem késő
azt az áldott édes szívet
ha még lehet, ha még lehet.
Forrás: Kibédi variációk, Budapest, 1989 - Tv166
http://indavideo.hu/video/Kibedi_Ervin_Ahogy_a_napok_rovidulnek
Helyettem is szól...
Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
Illusztráció: free fotó a netről
Saul fia (Gondolataim egy nemzetközi díj margójára)
A hír örömteli, hiszen egy ifjú hazánkfiának teljesítményét értékelte rangos nemzetközi elismeréssel a zsűri.
Normális ember örül ilyenkor, ám mi, magyarok fanyalgunk. Hivatkozunk a téma agyoncsépeltségére, a közreműködők származására, titkos kapcsolatokra, és mindeközben nem vesszük észre, hogy csillag született! Nemes Jeles László és az Őt segítő stáb létrehozott egy filmet, ami nagyon emberi, ami szép, különleges, és mindenek fölött egyedi. Olyan alkotás, amivel elnyerték a zsűri Nagydíját a Cannes-i Filmfesztiválon, és a világ mozirajongóinak érdeklődését. Akik látták a filmet, hosszasan, állva ünnepelték ezt kis magyar csapatot.
Itthon eközben a sikerről hírt hozó cikkek alatt degradáló hozzászólásokkal lehúzzák a még nem is vetített, és így nem is láthatott filmet.
Fáj ez a hozzáállás. Fáj, hogy a XXI. század embere nem képes túllépni saját korlátain. Kicsinyes, irigy pusmogással, hőzöngő sárba taposással tesszük tönkre a legszebb, legörömtelibb pillanatokat.
Emberek! Legalább várjuk meg, hogy láthassuk a filmet! Nézzük meg, és akkor mondjunk véleményt, amikor a moziból távozva megítélhetjük, hogy volt részünk katarzisban, vagy sem.
Hogy én megnézem-e?
Igen, több okból is hív a film. Egy másik - ugyancsak üldözött, és "málenkij robotra" hurcolt - kisebbség tagjaként, de leginkább a szeretet hirdető, azt közvetítő emberként érint és érdekel ez a történet.
Vannak el nem feledhető, és meg nem bocsátható gaztettek, amikről már csak azért sem szabad megfeledkeznünk, hogy soha ne történhessenek meg újra.
A történet egy apa kétségbeesett igyekezetéről szól, aki a koncentrációs táborban meggyilkolt fia testét keresi, hogy megadhassa számára az utolsó apai segítséget azzal, hogy tisztességesen eltemeti.
Nem gondolom, hogy a cím véletlen választás lenne. A filmbéli Saul - aki az auschwitzi Sonderkommando tagja -, egy másik Saul alakját idézi, összeölelve, egymáshoz vezetve ezzel múltat és jelent, apákat és fiúkat, zsidókat és keresztényeket.
Az a régi, bibliai Saul is nagy, és nehéz utat járt be. Hivatásos keresztényüldözőből lett előbb apostolaink egyike, majd az a Szent Pál, akinek szeretetről írt szavait nincs ember ki ne hallotta volna idézni.
"Ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok." (1 Kor. 13 )
Sági Erzsébet
Húsvéti üzenet
"Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!"
vagy itt:
https://www.youtube.com/watch?v=GIUbcA61hdI&feature=related
Kedves Látogatóim!
Köszönöm, hogy ma is betértetek hozzám!
Áldott, békés ünnepet kívánok mindannyitoknak.
Sági Erzsébet.
Golgota
Nehéz ünnep, könny és öröm.
... Halálod Jézus, köszönöm.
Fejed éke szúrós tövis,
utad a Golgotára visz.
Latrok között szemed kihuny...,
érettünk halsz, ártatlanul.
Bűneinktől súlyos szívvel,
hajtott fejjel, roggyant térddel
esedezünk, szeress minket,
bocsássad meg vétkeinket!
Nehéz ünnep, könny és öröm...
Feltámadásod köszönöm!
Sági Erzsébet
Illusztráció: Nemeskéri Orbán István alkotása (felhasználva az alkotó engedélyével)
Az Autizmus Világnapjára
Ma van az Autizmus Világnapja.
Szeretném megölelni azt a százezer embert, aki ezzel a "mássággal" él közöttünk, és igyekszik megfelelni a társadalom elvárásainak.
Vannak köztük súlyos, és látványos állapotban lévők, és vannak olyanok, akik "csak" zseniális, kimagasló szellemi képességeikkel, és visszahúzódó szerénységükkel tűnnek ki a többi ember közül.
Amiben ők százezren mind egyformák, az a gyermeki tisztaság, mit megőriznek halálukig. Ők azok, akik soha - nyomásra sem! - nem fordítanak köpönyeget, elveikhez makacsul ragaszkodnak, nincs bennük gonoszság, és bűn.
Ölellek mindannyitokat Drágáim, és szívből kívánom, találjátok meg ebben az olykor rideg, értetlen, és elutasító világban a helyeteket, ahol boldogok lehettek.
Sági Erzsébet
Illusztráció: Marjai János MTI fotó
