„A gyűlöletnek sohasem a gyűlölet, hanem a szeretet vet véget.”

Továbbgondolt bölcsességek, Buddhát idézve

Jellemformáló próbák és akadályok nehezítik életünket.

Nem elég a szó, nem elég a testbeszéd, az, aki fogást keres rajtunk, tudni akarja, mit rejtegetünk a szívünkben, látni akarja lehunyt szemünk titkait, és legszívesebben ki-bejárna gondolatainkkal együtt a fejünkből.

És, aki keres, az talál is. Fogást, hogy fájjon, és hibát, amit a fejünkre olvashat, miközben önmaga dicsőítéséről nem feledkezik meg egy pillanatra sem.

Ezek a - fürkész - emberek többnyire tehetségesek, de nehezen szocializálhatók. Egyetlen igazság létezik, az övéké. Kezük nem gömbölyödik simogatásra soha. Ökölbe szorítva arra vár, hogy üthessenek vele. Nem kérnek, mert ahhoz, hogy kérhessenek, ki kellene nyitni a tenyerüket, de az nem megy. Adni sem tudnak, … nem is akarnak.

Elvárják a feltétlen hódolatot és bátor kiállást, amikor zászlót bontanak egy ügy mellett, vagy egy ember sárba döngölésére.

Akik beállnak mögéjük, azok sincsenek biztonságban, mert ha nem ismerik a nótát, hogy „aki nem lép egyszerre”, akkor kimaradnak a rétes osztogatásból.

Nincsenek sokan, de lármás csapatuk elől menekül, aki tud.

A békés többség mit tehet? Csendben kivár. És ahol megtehetik, kibeszélik fájdalmaikat, bekötözik egymás sebét, kidolgozzák a túlélési stratégiát.

A stratégiát, ami nem más, mint a szeretet.

Ez a lármás csapat fél, hogy magára marad. Azért olyan harsányak, hogy kiköveteljék a rájuk figyelést, a bármi áron való fel- és kitűnést a többiek közül. Valószínűleg a múltban megbántották Őket, lehet, hogy igazságtalanul mellőzték, vagy csak egyszerűen nem jött össze az életük úgy, ahogy szerették volna.

Keressük meg bennük a hajdani kisgyermeket, a szerethető emberkét. Öleljük meg, és biztosítsuk Őket arról, hogy fontosak és kedvesek a számunkra. Mondjuk el Nekik, hogy attól, hogy másokat is szeretünk, Ők nem kevésbé fontosak, mint a többiek.

Amikor ezt megértették, elfogadták, akkor fel fogják ismerni azt is, hogy ami ellen legjobban kapálództak – a szeretetünk, barátságunk -, az nem álságos csapda, hanem éltető, élni segítő biztonság.

Sági Erzsébet

 Illusztráció: free fotó a netről