Bozóttűz a kettes belen

Feri élénk, humoros természete, örökös nyüzsgése szinte vonzza a mókás történéseket.

Mellette, senki sincs biztonságban. Vagy Ő talál ki egy ártalmatlan tréfát, vagy Vele követik el pórul járt partnerei ugyanazt.

Persze, olykor a véletlenek hozzák a legjobb poént.

Nem volt ez máshogy akkor sem, amikor jelentős túlsúlya miatt kivizsgálásra kellett befeküdnie egy vidéki kórház bel-osztályára.

A kórházakban többnyire tilos a dohányzás. De aki e szenvedély rabja, az megtalálja a lehetőségeket egy kis füstölgésre ott is.

Márpedig, Ferink rab volt, a javából!

Ravaszul összekötötte a kellemest a hasznossal, amikor a folyosó végén lévő, sokablakos WC-be húzódott könnyíteni magán.

Hosszas trónolásra számítva magával vitte a cigarettáját is, remélve, hogy a WC-t nem kamerázták be, és talán, a tűzjelző sem fog megszólalni, ha kitárja az ablakokat.

Szerencséje volt, és az időpont is kedvezett terve végrehajtásában, mert rajta kívül senki sem választotta a délutáni csendes-pihenő békés órácskáját az illemhely látogatására.

Feri, alapos ember lévén, na meg ki tudja ki trónolt előtte, papírral takargatta le az ülőkét, majd helyet foglalt, és rágyújtott.

Élvezte a csendet, a beáramló tiszta levegőt, a füstöt, amit ügyesen, apró karikák formájában eresztgetett, lent és fent is halk pukkantások kíséretében.

A cigaretta, bármennyire spórolt vele, hamar elfogyott.

A bűnjel eltüntetésére nem készült fel előre Ferencünk, de találékonysága nem ismert lehetetlent.

A legbiztosabb megoldást választotta.

Elnyomni nem volt módja, mert még mindig üldögélésre kényszerült egyéb teendői miatt, de mosolyogva legyintett a gondolatra, hiszen ahová szánta a csikket, ott a parázsnak esélye sem volt a bajcsinálásra.

Egy utolsó, mohó szippantás, és már dobta is csikket - oda, ahonnan a legszigorúbb nővérke sem fogja előhúzni, bizonyítékként a vétségre -, bele a WC-kagylóba.

Hanem a mosoly, nagyon hamar fájdalmas grimasszá torzult.

Feri csak arról apró momentumról feledkezett meg, hogy jelentős túlsúlya lévén, nem maradt egyetlen centi szabad hely sem közte, és a kagyló pereme között, így a csikk nem a vízben, hanem Feri - gazdagon burjánzó bozóttal díszes - ölében landolt.

Kapálódzott szegény feje, csapkodott, kereste azt a fránya csikket, de csak a fellobbanó lángokat látta, mert a bozóttüzet már nem tudta megakadályozni.

Segélykiáltásaira összeszaladt valamennyi nővérke és a járóképes betegek nagy része is.

Másnap a viziten pukkadozó személyzet és szemérmetlenül hahotázó szobatársak előtt kellett számot adnia a történtekről.

A főorvosi dorgálásból nem lett semmi, mert Feri kínjait látva a jóságos doktor inkább nem mondott semmit, hanem felírt egy gyorsan ható hámosító krémet.

A csúnya égési sérüléseket gondos és finom kezű nővérkék kenegették, napról napra enyhült a fájdalom, és nőtt a szobatársak irigysége.

Azóta Feri leszokott a dohányzásról, de ezt a történetet – somolyogva - minden új barátnak elmeséli.

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről