Erdélyben jártam
Kedves Látogatóim! Kicsit lemaradtam - olvasás, hozzászólás, és válasz tekintetében -, mert Székelyföldön jártam, Csíksomlyón, egy konferencián. Elhoztam nektek a Havasok üzentét, a Hargita fenyveseinek illatát, és Mária áldását!
Feltöltődve örömmel, és élményekkel, arról szerettem volna mesélni kicsit, hogy ott nyitottabbak, kedvesebbek, és jobbak az emberek. Szeretik, és visszavárják a vendégeket.
Megjegyzik az évről-évre visszatérőket, és ismerősként üdvözlik templomban, boltban, és a szállodában is.
.
A csíksomlyói Kegytemplom egyik szerzetese megtisztelt azzal, hogy hivatásának szépségeiről mesélt nekem. Régi ismerősöm, Neki köszönhetem, hogy novellákat írok. Sok éve meghívott egy papszentelésre, ami olyan hatással volt rám, hogy még ma is képes vagyok felidézni minden pillanatát. Ez az esemény volt legelső írásom ihletője.
És azt is szeretném elmesélni, hogy a Csíkszentdomokosi plébános mise előtt felment a hegyre, és pacsirtavirágot szedett, hogy megörvendeztesse ezzel a szép kis virággal híveit a misén, de jutott belőle a három busznyi turistának is.
Nem maradhat ki élményeim sorából a hazafelé látott, hegyet mászó kicsi medvebocs sem!
Mondanám még..., de nem hallgathatom el, hogy hazafelé úton a határ előtt - Királyhágó és Ártánd között - keserű pofonnal juttatták eszembe, hogy már nem Székelyföld kényeztető szeretetét élvezem, hanem a durva valóságot.
Aki vezet, tudja, hogy előzni tilos táblákkal, záróvonallal díszített úton oszlopban haladva előbb-utóbb a többség győz. Hiába van kint a 30, 40, 50 km-es sebességet előíró tábla..., ha az oszlop menni akar, akkor te sem tarthatod be a sebességkorlátozás előír értékeit, mert a végén még lelöknek.
Igen, átléptük mi is, kb. huszonöt másik autóval együtt.
A leintés és büntetés jogos volt, szó nélkül kifizettük.
Ami miatt keserűséget érzek, az a megkülönböztetés volt.
Csak és kizárólag a magyar rendszámú autókat állították le.
A román rendszámú autó büntetlenül mehetett útjára.
És zárójelben még egy gondolat, ami nem hagy nyugodni... Tudták - érzem, hogy tudták, hogy a konferencia többszáz résztvevője mikor fog elhaladni azon a szakaszon... A rendőrök egy valutaváltó automata előtt büntettek, egy kicsi falu szélén, ahol a madár sem jár...
És most, hogy kiírhattam magamból ezt a rossz emléket, el is felejtem, letéve a haragot, és utat engedve a szeretetnek, amit kaptam, és adtam számolatlanul ottlétem alatt.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
