Varangysirató
Míg éltél, kerültelek. Féltem tőled, és rusnyának láttalak. Te mégis kitartóan jöttél minden este, remélve talán, hogy egyszer megkérdezem tőled, hogy mit akarsz.
Nem tettem meg soha, és most már nem is tehetem...
Ma reggel, amikor első ijedtemben sikkantva ugrottam el kicsi testedet megpillantva az úton, megállított a szánalom. Mozdulatlan voltál, és nagyon kificamodott...
Elütöttek. Talán aludtál, vagy csak szerettél volna átjutni egy autó előtt, és nem sikerült.
Kicsi tested így, mozdulatlanul már nem tűnt olyan nagyon csúnyának, mint éltedben.
Bánt, hogy közeledésedet félelemmel vegyes undorral hárítottam el, miközben tudtam, hogy hasznos a jelenléted, hiszen megeszed azokat a rovarokat, akik ellen - rajtad kívül - nincs védelem.
Testedet a fűre fektettem, és lombokkal takartam.
Kicsi Varangy... Köszönöm, hogy a szeretetlenség sem riasztott el a közelünkből. Köszönöm, hogy amíg lehetett, köztünk, mellettünk éltél.
Sági Erzsébet
Illusztráció: Ervin Pospisil alkotása (Forrás: Wikimedia Commons, szabad felhasználású kép)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bonyphatz 2012.11.24. 10:15:32
Ami pedig az alanyát illeti, kedvelem nagyon a békákat. Ínséges időkben igyekszem gondoskodni róluk, meghálálják. A leveli- és a varangyos különösen.
A tudatlanok ennek ellenére irtják.
Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2012.11.25. 07:36:46
Hálás vagyok szavaidért, kedves Bonyphatz!:) Szívből köszönöm!
Hogyan segíthetünk a békáknak? Szívesen tennék értük én is, de nem ismerem a lehetőségeket. Ami most eszembe jutott, talán vizes helyek kialakításával?
Szeretettel láttalak, ölellek jöttödért!