Kísértetfalu

„Áll a templom, dülledt néma jel,

Harangja nem szól már, nem énekel.

Bezárt az iskola, az óvoda, a bolt,

Itt minden csak volt, egyre volt.

Széthordtak mindent a nagy szelek,

Minek ide még buldózerek?”

… kérdezi vádlón, Magyari Lajos költő.

Ecce Homo!...  Igen, én is…  Mert,  csak a szépet akarom látni Erdélyből… A Kárpátok égig érő fenyőfáit, a medvebocsok játékát, a hegyi patakok kristálytiszta vizének pajkos futását, az épülő utakat, a szépülő falvakat.

Pedig, van, amikor nem szabad hallgatni és nem szabad feledni… És, van hely, ahol a néma főhajtás nem elég… Bözödújfalu ilyen hely…

Egy őrült elme kitalálta és elrendelte, hogy vízzáró gátat kell építeni a Küsmöd patak vizének megfékezésére… Víztározót, egy évszázadokon át jól működő, egyedülálló közösség, egy falu elárasztásával.  Katolikus, unitárius, görög katolikus és székely szombatosok éltek itt háborítatlan békében, tisztelve és elfogadva egymás vallását, másságát.

Reményik Sándor talán megérezte, minden esetre, 1923-ban írt verse, az Atlantisz harangoz, kísértetiesen hasonlít a 80-as évek elborzasztó valóságára.

Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország,
Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.
Elmerült székely faluk hangja szól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok,
Ha jártok ottfenn förgeteges éjben:
Erdély harangoz, harangoz a mélyben.

Nézem a békés tájat… A hegyoldalon, takaros, újonnan épült üdülők néznek kíváncsian a mesterséges tóra.

A tóra, aminek mélyén ott alszik az elárasztott falu. A gátépítés, munkát adott a falu férfiainak.  Munkát és kenyeret. Nem tudták, hogy saját jövőjüket temetik minden lapát földdel egyre mélyebbre.

Bözödújfalu első okiratos említése, 1566-ból való. Sorsát, Ceauçescu román államelnök és pártfőtitkár politikája pecsételte meg. A bukaresti diktátor, a nyolcvanas évek végén - nem sokkal bukása előtt - szánta el magát arra, hogy az erdélyi magyar falvak felszámolásával és az ott élő népesség városba, - panelházakba - költöztetésével töri meg az ősi, erdélyi magyar településszerkezetet.  A falun átfolyó Küsmöd patak medrét 1989-ben gáttal zárták el, a patakot felduzzasztották, a falu lakóit elköltöztették.

 A lakóházak és templomok víz alá kerültek. A hatalmas víz eltakar mindent. A karóra futtatott babot, kutyaólat, galambdúcot… Kincseket rejt a mély… mívesen faragott székelykapukat, amelyeken a megrakott szekérrel is be tudott hajtani a gazda… Faragott tornácokat, ahol esténként, a virágok illatától bódult lányok viszonozták udvarlóik csókjait… Gólyafészkeket, amikben éhes gólyafióka helyett, ma halak fészkelnek.

Nézem a vízből – fuldokló ember könyörgő karjaihoz hasonlóan kapaszkodó – hajdan hatalmas fák korhadó ágait… a hófehér, néma, harang nélküli templomtornyot… Nem látom, de tudom, hogy a karzaton, 1900-ban épített orgona hallgat… és, a templom mellett, ott van a temetőkert is…

A katolikus templom legnagyobb kincsét, a középkorban faragott gyönyörű, ember nagyságú Madonna szobrot, a „Napbaöltözött Asszonyt„ még az elárasztás előtt kimentették.

Csend van… nem az a jótékony, feltöltő erejű csend… Nem. Ez a csend halálról, pusztulásról mesél…

Arról az utolsó szentmiséről, ahol a pap utószor áldotta meg híveit… Mit mondhatott  azoknak az embereknek, akiktől elvették emlékeiket, halottaikat, földjeiket, házaikat…

Hogy mi lett az emberekkel? A lakosság egy része belehalt a kényszer-kitelepítésbe. A maradék, hetvenöt településen szóródott szét.

Csupán, a régi szombatos temetőben maradt meg néhány ószövetségi jelképekkel ékesített faragott sírkő, és egy romba dőlt ház falán emlékeztetnek a múltra és a történelemre, az erdélyi felekezetek szimbólumai, a katolikusok keresztje, a reformátusok kelyhe, a görög katolikusok és ortodoxok kettős keresztje és a zsidók Dávid-csillaga. Ehhez a szomorú emlékműhöz zarándokolnak el minden év  augusztusának első vasárnapján egykori lakói, hogy ökumenikus istentiszteleten emlékezzenek…

A Sükösd Árpád által 1995-ben emelt emlékművön márványtábla hirdeti:

"A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma."

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről