Mások

 

 

 

Dilemma a rácsok mibenlétéről.

 

 

Mióta az ember feltalálta a rácsokat, azóta létezik az, - az örök és mindmáig megválaszolatlan - kérdés is, hogy: - Ki van mögötte?

 

A másság, mint megkülönböztető jelzése az emberek bizonyos csoportjának, már kezdetektől létező fogalom.

Mások vagyunk mi mind!

Nincs két egyforma élő szervezet, de nincs két egyforma hegy, vagy felhő, nem egyformák – bár annak tűnhetnek – az állatok, és növények bizonyos egyedei.

Nincs két azonos szempár, nincsenek egyforma DNS-eink, és a hangunk, érzéseink, gondolataink is különbözőek.

 

Mégis, a másság kifejezést leginkább a szexuális másságban élőkkel kapcsolatban szokás emlegetni.

És kijelenthetjük, hogy ebben a vonatkozásban degradáló, dehonesztáló hangsúlyt kap ez a jelentés.

 

Egy jobbkezes világban másnak számít az, akinek a bal keze az ügyesebb.

A másság okai lehetnek, a viselkedési zavarral küszködő ember normálistól, pontosabban az átlagtól eltérő szokásai.

Van, aki a belső világhoz kötődik erősebben, mert introvertált, más pedig a külső világ fontosságára esküszik, mert extrovertált.

Az egyik nem jobb, a másik pedig nem rosszabb, csak egyszerűen mások.

 

Ezek a címkék nem minősítés, hanem megkülönböztetés, hovatartozás pontosítása céljából fontosak, hiszen az ember értékét nem irányultságai, hanem teljesítménye alapján lehet meghatározni.

 

Van egy barátnőm, Gősi Valika, a kortárs irodalom egyik csillaga. Fiát életmentés közben ragadta el a halál. Másokon segített, és akiket kimentett a hullámok közül, azok ma is élnek.

Őt pedig elnyelte a tenger. Ez a fiú más volt, mint az átlagember! Mássága tette hőssé! Az átlagember ott állt tipródva a sziklafalon, drukkolt a fuldoklóknak, és segítségért kiáltozott. Ő levette a saruját, és ugrott.

Menyasszonya a sziklán állva, rettegve nézte végig a hullámok és a fiú küzdelmét.

 

És nagyon más volt az a papnövendék, Nándi atya is, akit bár nem hurcoltak volna el málenkij robotra, de önként híveivel tartott, hogy támaszuk lehessen ott, ahol senkire sem számíthattak.

Mások megszöktek a vagonokból, mások elfordultak, hogy ne is lássák, hogy mi történik. De Nándi atya összeszedte a legszükségesebbeket, és ment a bizonytalanságba azzal a bizonyossággal szívében, hogy a pásztornak az a dolga, hogy kövesse bárányait.

Néhány éve, felszentelésének 50. évfordulóján a halálból megmenekült hajdani táborlakók, és övéik körében ünnepelhettem Vele én is. Míg celebrálta a szentmisét, a templom keresztjén fehér galamb ült türelmesen, szimbolizálva a szentlélek, és a béke, a megbékélés jelenlétét.

 

Más, nagyon más az a barátom is, aki szexuális másságát nem a felvonulásokon hirdeti, hanem csendes magányban, feltűnés, és társ nélkül, hivatásában éli ki, és élvezi a megérdemelt sikert, és megbecsülést.

 

Tanuljuk meg elfogadni, tisztelni a másságot, bármi légyen is az. Más hitét, etnikai hovatartozását, a miénktől eltérő gondolkodását, szokásait, életvitelét, szexuális érdeklődését.

Ha azt megérteni, elfogadni képtelenek vagyunk, akkor kerüljük a megjegyzéseket, az összeütközésre lehetőséget, és okot adó találkozásokat, mert ne feledjük, hogy a mássághoz mindenkinek pontosan olyan joga van, mint nekünk.

Arról nem is szólva, hogy valójában melyikünk is van a rács mögött?

 

 

Felhasznált irodalom:

http://www.theatlantic.com/doc/200303/rauch

 

Sági Erzsébet

 

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lantaléna 2009.10.24. 08:47:05

Kedves Lótuszvirág! Azok a rácsok ott vannak és való igaz, lehet, hogy mi vagyunk mögötte, annak ellenére, hogy mást kiabálunk. Megrendülve olvastam, meghatott az, hogy van, aki életét adja, hogy mások élhessenek. Szeretettel ölellek Anna

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2009.10.24. 09:11:23

Drága Annám... Nagyon köszönöm, hogy lélekkel, fenntartások nélkül olvastad írásomat.
Igen... Valika fia többet tett, mint amennyi elvárható... Életét adta másokért, ... semmiért cserébe. Hős volt abban a pillanatban, és az is marad, míg emlékét őrizzük.
Ölellek szeretettel, Lótusz.
süti beállítások módosítása