Barátom, Burkus király

Free fotó a netről.

Ilyen gyönyörű a puli már kölyökkorában is!

Szeret és szeretem. Vele vidámabb, teljesebb az élet, hangosabb a reggel, jobban esik a kávé. Már lassan hat éve, hogy velünk él, Burkus, a király. :)

Igaz, hogy Őfelsége anyjaként tisztel, de rajongó szeretete elől olykor futva menekülök. Ismerem 3 hónapos korától. Dajkáltam esténként, mikor siratta messze földön élő övéit, énekeltem kedvencét, Kodály Esti dalának alt szólamát (mert az énekkarban ezt tanultam meg), és évről évre cipelem szépítkezni kozmetikusához, akitől nagyon fél.

Ha szükséges, akkor családom segítségével megfürdetem, sőt olykor – bocsánat Felség! – de megigazítom fenekének fazonját is.

Okos, fekete szemének villanásából tudom, hogy mi a szándéka. Ismerem hangulatait, bár okát illetően, nem mindig vagyok képben. Jó uralkodó. Bölcs és igazságos. Fekete sereggel a háta mögött igazi tiszteletnek és szeretetnek örvend alattvalói körében. Seregébe bátran jelentkezhet bármilyen nemű, korú varjú, mindegyiket szívesen látja.

Több nyelven ért, már a virágnyelvet is ismeri. Ha titkolni szeretnénk előtte valamit, akkor körül írva, kulcsfontosságú szavakat ki nem ejtve igyekszünk éberségét kijátszani,  mindhiába. Mert Ő jönni akar velünk, mindig és mindenhová. Aki megismerkedett Vele, kivétel nélkül beleszeretett. Fogékony a kultúrára. Teljesen egyedül tanult meg énekelni. Három száma van, és csak akkor adja elő, ha nincs senki a közelében, mert szemérmes is.

Mindennapjaim részese, szeretete, kedvessége, ragaszkodása tette Őt nélkülözhetetlenné, pótolhatatlanná. Családtag. Születésnapját szenteste ünnepeljük. Ilyenkor minden évben egy sípoló disznócskát kap, mert imádja. 2002. december 24-én született Burkus király, a mi kicsi pulink.

Sági Erzsébet