Rekviem a Tejútért
Szeretem, csodálom és tisztelem a természetet.
Az ég kékjét, a Nap kenyeret teremtő melegét, az eső simogató selymét, a hó ragyogó tisztaságát, a jégcsapok – ünnep közeledtét hirdető – csilingelését...
A múltról beszélő halott kövek emlékbarázdáit, az évszázados fákat, a tövükben életért esdeklő kicsi fattyakkal…
Szeretem a fű illatos szőnyegén fekve, a felettem úszó habos felhők apró báránykáit…
Szeretem az elemek erejét, és szeretem csendjük békéjét is …
… Szeretem – a Teremtés csodáját - ezt a kék bolygót, a tenger mélyétől a csillagos égig.
Szeretem és védem, ahogy tudom.
Persze, nem mindenre van ráhatása az embernek. Hogy nem szemetelek, hogy az ételmaradékkal – kidobás helyett – a madarakat etetek, hogy takarékoskodom az éltető vízzel és a gyorsan fogyó energiával, az, rajtam múlik.
De, a felesleges fényözön miatt eltűnő Tejútért nem tehetek semmit…
… Legfeljebb annyit, hogy hírül hozom azt a csillagmentő kezdeményezést, amit Európában elsőként, mi magyarok, Csillagos Égbolt Rezervátum néven, a Zselicségben megvalósítottunk. Civil szervezetek kezdeményezésére bólintott rá a hatóság, hogy maradjon meg egy hely – a Zselic -, ahol nem szennyezhetjük mesterséges fényözönnel az eget, megzavarva ezzel a madárvonulást, a bogarak tájékozódását és az emberek egészséges alvását is, hiszen szervezetünk csak sötétségben tud megfelelően pihenni, regenerálódni.
De, legalább ennyire fontos az is, hogy a XXI. század szülöttei is láthassák, megismerhessék az égbolt tündöklő világát, ahonnan a feleslegesen sok megvilágítás miatt eltűnik Csaba királyfi „csillagösvénye”, a Tejút.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
