A gumó csodája, azaz, a csodagumó

Van egy növény, aminek ezt a nevet adták, csodagumó. Természetesen nem véletlenül nevezték el a Kelet-Indiából származó növényt így, hiszen valódi csodát produkál virágzásakor. A krumpliszerű gumót csak le kell tenni egy tálcára, és nézni, amint a szemünk láttára növekedik, majd bomlik ki a buroklevelek közül álomszép virága. És persze, a csoda része, hogy mindez föld és víz nélkül történik! Önmagából, a gumóból él ez különleges növény, míg tart virágzása. Ha elhervadt a virága, akkor szokás kiültetni a maradékot, hogy fiakat hajthasson, amiket a fagyok beállta előtt fel kell szedni, és száraz helyen teleltetve, tavaszra újra kivirágoztathatunk.

Virágzáskor nagyon intenzív dögszakot áraszt a csodaszép növényke, ezért figyelni kell, hogy a kellő pillanatban kivihessük a szabadba.

Történt egyszer, hogy kollégám szatyornyi gumóval állított be munkahelyünkre, és kiosztotta közöttünk, elmondván a tudnivalókat.

Természetesen közös előszobánkban és – hogy örüljön! - főnökünk szobájában is elhelyeztünk egy-egy gumót.

Számomra nem kétséges, hogy az a növény, amelyhez szólunk, szeretgetjük, jobban nő és gyorsabban, mint az a társa, aki a vízen kívül más törődést nem kap.

Az én gumóm, mindenki másét megelőzve bontotta ki szirmait, és árasztotta el – minden előzetes bejelentés nélkül - az egész házat olyan erős dögszaggal, hogy csak hosszas szellőztetés után tudtunk tőle megszabadulni.

Titkárnőnk szabadsága alatt – lévén egyetlen nő az osztályon – vállaltam, hogy néhány halaszthatatlan teendőt átvállalok Tőle. Ilyen munkának számított a virágok gondozása, a reggel kávé és tea lefőzése, na meg a szellőztetés is. Lelkesen tettem a dolgomat, ott létem alatt még a virágokat is szórakoztattam. Hamarosan meg is volt az eredménye. Csodagumónk pocakja növekedni kezdett, láthatóan közeledés a szülés – virágba borulás – ideje.

Egy reggel, teendőimet letudva, becsuktam az ablakot, finom kávé és gyümölcstea illatot hagyva magam után, leballagtam a könyvtáramba, nyitni.

Hamarosan jelezte a telefonom, hogy a főnök kíván beszélni velem. Miután főnököm úriember volt, tudtam, hogy szeretne köszönetet mondani gondoskodásomért, így hát mosolygósan emeltem fel a kagylót.

- Azonnal gyere fel! – mondta vészt jósló hangon.

Olvasóimat kituszkolva zártam és rohantam, mert éreztem, baj van.

A köztünk lévő négyemeletnyi különbséget ilyen rövid idő alatt még soha nem sikerült megtennem, mint akkor. Már a folyosó végén éreztem, tudtam a baj okát. Olyan szag terjengett - és haladva a főnöki szoba felé egyre jobban erősödött -, amit nem lehetett félre érteni. Emberi ürüléknek van ilyen szaga, amikor komoly gyomorrontás van a háttérben.

Undoromat leküzdve léptem be, hogy megkérdezzem, hogyan tehetném magamat hasznossá.

Mindig csendes, békés főnököm üvöltött, kollégáim befelé röhögve nyelték a könnyeiket, én pedig megkaptam a magamét.

- Mi ez? Miért nem szellőztettél? El tudod képzelni, hogy mit szólt az a partnerem, akivel itt volt megbeszélésem, amikor elmondtam, hogy a virágnak van „szarszaga”? Kiröhögött! Érted? Azt hitte én voltam, csak a virágra kenem!!!

Na ekkor már hangosan vonyított az egész osztály, beleértve engem is. Főnökünk sem bírta sokáig. A helyzet komikuma olyan elementáris volt, hogy szégyenkezésből fakadó dühét feledve csatlakozott hahotánkhoz.

Tudom, nehéz elhinni, hogy egyetlen növényke mire képes, ezért azt ajánlom, mindenki próbálja ki! Megéri! Hiszen, a látvány csodálatos, a szag pedig kivédhető, ha jelen vagyunk a „szülésnél”, mert akkor kell kirohanni a virággal, amikor a csoda megtörténik, és szirmot bont a csodagumó.

Sági Erzsébet