Reménytelenül

Ághegyén üldögél

érzi már, jön a tél.

Vihar tépte fészkét,

szerény menedékét

siratja csendesen.

Szeles nyári éjen,

- pont, mint rossz mesékben –

letört a fa ága.

Madárka kis háza

elveszett egészen.

Vele négy kis lélek,

- tojáshéjtól védett -

élete megszakadt.

… Gyászosra tépázza

a szél a tollakat...

A haláltól nem fél,

jövendőt sem remél,

árván csak üldögél,

míg várja, hogy a tél

hóval betakarja.

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2013.10.19. 13:10 | tags: Címkék: vers hó tél fióka fagy líra kismadár | 2 hozzászólás

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.