Reménytelenül

 

 

 

Ághegyén üldögél

érzi már, jön a tél.

Vihar tépte fészkét,

szerény menedékét

siratja csendesen.

 

Szeles nyári éjen,

- pont, mint rossz mesékben –

letört a fa ága.

Madárka kis háza

elveszett egészen.

 

Vele négy kis lélek,

- tojáshéjtól védett -

élete megszakadt.

… Gyászosra tépázza

a szél a tollakat...

 

A haláltól nem fél,

jövendőt sem remél,

árván csak üldögél,

míg várja, hogy a tél

hóval betakarja.

 

 

Sági Erzsébet

 

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Julia Moldovan 2014.10.19. 13:35:02

Meghatoan szép vers, köszonöm szépen Poeta Sági Erzsébet!

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2014.10.20. 19:46:41

@Julia Moldovan:
Kedves Júlia, szívből köszönöm a megtisztelő és örömöt adó hozzászólást!
süti beállítások módosítása