Harangszó helyett Tövis barátomért
| Koczeth László Tövis: Somlyói búcsú előtt 2006. fenn a hágón zászlók lengnek fiatal s vén együtt mennek Máriácskát ünnepelni templomszobrát simogatni karod nyúlik kéklő égből átölelni messzeségből zászló leng a csíki hegyen magyaroknak üdve legyen legyen nap a boldogságra örömre és újulásra jó termésre, borivásra nyírfaágnak virulásra tisztességes számadásra üdvvel Isten házára ragyogj ragyogj Asszonyanyánk kérünk mindig mosolyogj ránk hű népedre magyarokra földre tévedt csillagokra tévelygő bárányaidra botorkáló angyalokra csángó székely vándorokra öltözz napba s tekints le ránk mosolyodat küldd el hozzánk napsugárban megfürödnénk talán szebb életre lelnénk emeld fel hát fiaidat bánat helyet örömöt adj adj örömöt felejtésre örök béklyót szenvedésre hogy a magyar magyar legyen tisztességgel így végezzen adj ha nem is kérünk sokat segítsed hű országodat - Isten éltesse Magyarországot! |
Koczeth László Tövis
1952. október 22. - 2013. szeptember 9.
Messziről kezdem... Tövissel való ismeretségem, és barátságom egyidős a netezéssel való megismerkedésemmel. Botladozva, egymást segítve igyekeztünk megtanulni, hasznosítani mindazt, amit lehetett, hiszen alkotóként a net adott lehetőséget verseink, írásaink megjelentetésére.
Mindketten kutyás emberek vagyunk. Innen a bizalom a másik - bár arctalan, de mégis, állatszeretete miatt hiteles személy - egy másik állatbarát felé.
Ismeretségünkből hamar barátság lett. Ismerte álmaimat, és én is tudtam, hová vágyik..., mindhiába. A heti többszöri dialízis miatt megvalósíthatatlannak tűnt a csíksomlyói látogatás Máriához. Fenti verse - közreműködésemmel - mégis eljutott a címzetthez. Csíksomlyón járva a Kegytemplom egyik szerzetesének adtam át Tövis sorait. Ez az erős kapocs - Mária szeretete - testvérekké avatott bennünket. Ismertük, figyeltük, segítettük egymás irodalmi próbálkozásait, és olykor személyes találkozással jutalmaztuk meg - magunkat, és - egymást.
Nagyszerű verseit, prózáit még elővehetjük, olvashatjuk, hiszem, nevét ezeket ismerve megőrzi az utókor.
Talán csak kevesen tudják, de egy olyan díj tulajdonosa, amit csak néhány ember birtokol. Az első Lótusz-díjat Pethes Mari kapta, a másodikat Tövis... A díjat én alapítottam, és ajándékoztam az általam nagyra tartott költőknek. Csak eszmei értéke van annak a kicsi kristály lótusznak, de aki megkapta, nagy örömmel fogadta.
Szeretett és tudott is énekelni. Ezzel a felvétellel - melyet hallgatva úgy érzem, hogy már búcsúzott a világtól - köszönök el Tőle...
https://www.youtube.com/watch?v=RHys7hgRLLA
A tragikus hír, mit a napokban kaptam szíven ütött, noha tudtam, hogy gyógyíthatatlan beteg.
Nem látlak többé drága Tövis! Itt nem..., de ahová mi mind készülünk, ott - hiszem, tudom! - találkozunk.
Isten Veled, drága Barátom, nyugodj békében. Ölellek szeretettel, sokkal - úgy, ahogy mindig is hívtál -, Lótuszka.
Sági Erzsébet
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
