„Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott. Ámen.”

Ha meghallom a déli harangszót, akár asztal mellett ér, akár nem, gondolatban elmondom a címben idézett, gyermekkoromban tanult imák legrövidebbikét.

Hálát adok az Úrnak az ételért, az életért… A búzából kalászt érlelő napfényért, az asztalra kerülő mindennapiért, és a holnapot reménnyel várni képes hitért.

Bizonyára vagyunk jó páran, akik még őrizzük ezt a gyermekkorból itt maradt szép szokást, miközben tudom, hogy vannak családok, ahol – a bőség ugyan megadatik, de - a hála, a köszönet eszükbe sem jut.

És természetesen azt is tudom, hogy vannak olyan asztalok is, amelyeken gyakran üresen marad a tányér. Hálát érezni a mai nincsért, a jövőtlen holnapért, csak egészen különleges emberek képesek.

A többség kesereg, vagy szemérmes szegénységben retteg attól, hogy másnap még ennyi sem jut.

Néhány éves az az MTI hír, - amelynek olvastán mindezek a gondolatok megfogalmazódtak bennem -, címe „Imával lehet fizetni egy horvát kávézóban”.

Ugye nem meglepő kedves Olvasóm, ha azt mondom, a kávézó üzemeltetője nem más, mint egy zágrábi plébánia, ahol az árak egyenesen mennyeiek!

Legdrágább az üdítő, amiért öt Üdvözlégy-et kell fennhangon elmondani, de kávét már négy Miatyánkért is kaphat a betérő.

Sikeres működését a szolid árakon kívül az Égiek is támogatják. A nyitáskor megsaccolt forgalom rohamosan növekedik. A kezdeti öt asztal helyett februárban már húsz, és mára ki tudja mennyi áll a hangulatos katolikus kávézóban.

Beindult fantáziámmal tovább színeztem a nyúlfarknyi hírt. Ha az alapanyagokat - a bevételt visszaforgatva - szintén imádsággal lehetne megvenni, kiszélesedhetne, és általánossá válhatna az imával való fizetés, minek következtében nem kellenének pénzek, kártyák, bankok! Idővel visszarendeződhetnének a Paradicsomi állapotok, amelyet mi emberek – sajnos! - újra elrontanánk. Hogy meggazdagodni nem fog a bevételből a fenntartó, abban biztos vagyok, de abban is, hogy figyelemfelkeltésnek, reklámnak kiváló.

… És, hogy még mire jó a fizetségül elmondott ima?

Megtanulni - vagy újratanulni -, gyakorolni az Úrral való kommunikációt. Beszélgetni, kérni, és megköszönni a mindennapit, erőt, hitet kapni.

… Beszélgetni arról, hogy milyen reménytelenül nehéz a mai ember élete.  

… Megköszönve a tegnapot, kérni, hogy legyen házunkban hit, remény és szeretet, és, ha gazdagság, és jólét nem is jut, de annyink mindig legyen, hogy a család, és a betérő vendég kaphasson egy tányér ételt, vagy mint ebben a zágrábi kávézóban, egy pohár szomjat oltó, „hittérítő” italt.

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről