Álmomban nem vagyok árva...
Szemed könnyes,
félre nézel…
Milyen régen
nem becézel.
Meglátogatsz,
holdas éjjel,
és menekülsz
kelő fénnyel.
Kicsi lányom!
- szólítottál…
Megöleltél,
amíg voltál!
Mama… Mama!
El mért hagytál?
Kicsit tovább
maradhatnál?
Megmutatnám
unokádat,
házunk előtt
emlékfádat!
Úgy szeretnéd
kiskutyánkat!
Nézd, hogy megtelt
régi házad!
Szeretnéd az
új lakókat,
velünk tovább
haladókat!
… Hadarom, mit
látnod kéne…,
de kelő Nap
kúszik az égre.
Álom voltál,
az is maradsz…
Csalfa vágyam
hozott el csak.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lantaléna 2010.07.04. 19:34:50
Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2010.07.06. 14:09:09
Bizony, bizony Annám...:) Merni kell, és hinni, hogy néha megvalósulnak az álmok.:)
Köszönöm, hogy jöttél, szóltál! Ölellek szeretettel érte, Lótusz.