Álmomban nem vagyok árva...

 

 

 

 

Szemed könnyes,

félre nézel…

Milyen régen

nem becézel.

 

Meglátogatsz,

holdas éjjel,

és menekülsz

kelő fénnyel.

 

Kicsi lányom!

- szólítottál…

Megöleltél,

amíg voltál!

 

Mama… Mama!

El mért hagytál?

Kicsit tovább

maradhatnál?

 

Megmutatnám

unokádat,

házunk előtt

emlékfádat!

 

Úgy szeretnéd

kiskutyánkat!

Nézd, hogy megtelt

régi házad!

 

Szeretnéd az

új lakókat,

velünk tovább

haladókat!

 

… Hadarom, mit

látnod kéne…,

de kelő Nap

kúszik az égre.

 

Álom voltál,

az is maradsz…

Csalfa vágyam

hozott el csak.

 

 

Sági Erzsébet

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lantaléna 2010.07.04. 19:34:50

Kedves Lótuszvirág! Az álmaink a mienk! Ez az, amibe még nem tudnak beleszólni, és néha olyan jó álmodni. Merni kell álmodnunk, mert van, hogy megvalósul. Ölellek Anna

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2010.07.06. 14:09:09

@lantaléna:
Bizony, bizony Annám...:) Merni kell, és hinni, hogy néha megvalósulnak az álmok.:)
Köszönöm, hogy jöttél, szóltál! Ölellek szeretettel érte, Lótusz.
süti beállítások módosítása