Randevúztam a novemberi esővel
Koncz László, vagyis November Rain, és Gógucz Nóra gyönyörű festménye egy karácsonyi rendezvényen, a palotai SM Klubban.
(A képet Lovas Éva készítette közös karácsonyi rendezvényünkön.)
Mindenhová előbb érkezem. Interjúra mindig. Szeretem átgondolni kérdéseimet, rendbe szedni gondolataimat, és, ha marad idő, akkor elképzelem azt az embert, akire várok.
Most egy költőre, Koncz Lászlóra. November Rain néven megjelenő írásait már jó ideje ismerem. Neve az amatőrök között a profizmust jelenti. A beszédes csendet, a misztikusnak tűnő láthatatlan, de mégis létező világot mutatja be. A lélek útjait.
Milyen lehet ez az ember? Koros, hisz a bölcsesség csak hosszú idő alatt tanulható meg. Márpedig, Ő bölcs és derűs. Igen, biztosan túl van élete nagy buktatóin, tanult belőlük és bölcsült általuk.
Fiatal, szőke fiú lép be a kávézóba. Rajta felejtem a tekintetem. Sportos, arányos, nett. Jé, hát ilyen egy mai huszonéves? Jó lenne írni Róla. De, mit akarhat tőlem? Hozzám lép és pontosan úgy, mint a filmekben történik, bemutatkozik. Égkék szemében huncut fény mutatja, jól mulat megdöbbenésemen.
Igen, Ő az! Megérkezett Novemberi Eső! Belőle készültem, Őt olvastam hetek óta. És, most itt áll, várja, hogy nyújtsam a kezem.
Időt kell nyernem, hogy némiképp „átírjam” kérdéseimet. Mondom hát, hogy alig találtam parkolót. Mosolyogva megy bele a játékba, bár, amit mond, az még jobban összezavar. Ő ugyanis, kerékpárral érkezett. Ha teheti, akkor autóját otthon hagyva bicikli nyergébe pattan és megy ki a városból, ihletet, erőt meríteni a hegyekbe.
Végre témánál vagyunk! Mederbe terelődött kíváncsiságom a művészt kutatja, a mások elől elrejtőző, a tetszetős külső alatt megbúvó lelket faggatom.
Jó riportalany. Megérti, megérzi, mire vagyok kíváncsi és mesél. Csendes, kedves hangja, megjelenésének békéje sejteti, ebben az emberben rend van. Tudja honnan és hová tart, sőt azt is, hogy miért.
Lopva szemlélem. Megállapítom, hogy tévedtem, nem huszas, hanem harmincas. Míg engem hallgat, kék szemében egy csecsemő ártatlan derűje, de amikor mesél, szinte lángol a szeme. Kéklő tűz, írom fel magamnak… De ilyen nincs! ..dörren rám az eszem.
És, mégis van. Itt ül velem szemben és lobog, míg indiánokról, sámánokról, varázslatos őserdőről, hatalmas hegyekről mesél. Novellájának életszerű történései mutatják, világot járt ember, de még az is előfordulhat, hogy kiderül róla, hogy köztük élt.
K.L. - Minden lehetséges. - mosolyodik el. Álmaimban már jártam ott. Novelláimban ezeket az élményeket mondom el.
S.E. - Kiforrott, felismerhető stílusa van. Egyéniség, olyan, akire figyelnek a többiek. Mióta ír?
K.L. - Gyermekkorom óta izgat a betűk világa. A még csak szárnyait bontogató kamaszfantázia előbb az olvasásában, majd később már vonalak közé szorítva is kezdett alakot ölteni. Elsőként még a humor, a diákcsínyek bújtak elő a magból, azután az olvasott hősök köré szőtt gondolatok is kicsíráztak. Az első ilyen próbálkozás a feledés homályába veszett, de ezek a betűk csak az akkori énemnek jelentettek értéket, mert általuk – társaim körében - népszerűségem megnőtt.
S.E. - Az alkotók némelyike esküszik rá, hogy múzsa nélkül nem megy… Elárulja, hogy Ön – múzsával, vagy anélkül, de - miként alkot?
K.L. - A múzsa számomra nem feltétlenül jelent egy konkrét személyt. Sőt, nálam nem is létezik a klasszikus múzsa fogalma. Egyszerűen ide sorolom mindazon tényezőket, személyeket, zenéket, dolgokat, amik kiválthatnak belőlem egy-egy sort. Értem ez alatt a természet adta gyönyörűséget ugyanúgy, mint egy emléket és persze, akár egy adott személyhez fűződő vonzalmamat is…
S.E. - Rengeteg versét, novelláját olvastam. Előbb-utóbb könyvbe kellene rendezni ezeket. Netán nyitott kapukat döngetek?
Szeme bizonytalanul rebben néhányat, jelezve ezt a kérdést nem várta. Szerény mosollyal szája szögletében hárít:
K.L. - Könyvkiadásról - azt hiszem -, még korai lenne beszélni, ahhoz le kell tennem valamit az asztalra…
Értem, megértem Őt. Koncz László nem az az ember, aki minden áron fel akarna tűnni. Nem tolakszik, nem tülekedik. Csak akkor ír, ha van mondanivalója a világ számára. Ő csendben, alig észrevehetően alkot. De amikor egy-egy művével elkészül, akkor tökéletesre csiszolt, hibátlan művet tár olvasói és bírálói elé. A fércmunka, az összecsapott írás, a teljesítményből nem a minőségre, hanem a mennyiségre hajtók világa, nem az övé.
S.E. - Mindig megcsodálom azt a sok színt, ami műveinek mindegyikében jelen van. Ha festő lennék, minden versét megfesteném, annyira inspiráló ez a gyönyörű kavalkád!
K.L. - Én, - ha lehet egyáltalán ilyet kijelentenem - nem költőnek érzem magam, hanem szófestőnek. Képekben gondolkodom, képekben látom minden leírt betűmet, mondhatni, a szavakkal festem meg a verseim képeit.
S.E. - Hogyan lehet ma, itt, költőként érvényesülni? Akadnak-e segítők… mecénások, szellemi példaképek? A befutottakat érdekli-e a második vonal?
K.L. - Ma, Magyarországon minden tekintetben nehéz érvényesülni. Ez alól, nem kivétel a művészvilág sem. Sőt, ez a világ, zártabb közösséget alkot bármi másnál. Nagyon nehéz megtalálni azokat az ajtókat, ahol be lehet lépni az alkotók közé, és közvetlenül lehet megtanulni a vers- és prózaírás fortélyait. Hiányolom, hogy manapság kevés, már befutott művész tartja kötelességének új tehetségek felfedezését, illetve útjának egyengetését. Szellemi példaképnek tekintek minden olyan alkotót, akiktől tanulhatok, és aki tetszést vált ki belőlem.
S.E. - Fontos-e, hogy a szerző „élőben” is találkozhasson olvasóival? Önnek fontos?
K.L. - Nagyon fontosnak tartom, hogy az olvasók találkozhassanak az alkotóval, hiszen a személyes kontaktus sokat jelent mindkét félnek. Érzelmi töltést, buzdítást, tartalmas szórakozást adnak a felolvasó estek. Egy-egy ilyen találkozó, akár hetekre elegendő élményanyagot tud nyújtani mindkét oldalon helyet foglalónak…
S.E. - Aki olvasni szeretne Öntől, hol találhatja meg a műveit?
K.L.- A korábbi szűk lehetőségek csak nagyon kis teret engedtek a kezdő írónak, költőnek. A gyakran szidott internet rohamos elterjedésével, szó szerint kitárult a világ. Számtalan amatőr irodalmi portál tűzte zászlajára az írni szándékozók segítését, megjelenési lehetőségeiknek biztosítását. De, nem szabad elfelejteni azt a tényt sem, hogy szakértő szemek, és segítő kezek nélkül, ezek a portálok csupán tömegbázisok maradnának. Jelenleg a Közkincs amatőr művészeti portál ad otthont írásaimnak. Elérhetősége www.kozkincs.hu. Nevem pedig, November Rain.
S.E. - Honnan ez az érdekes nick-név?
K.L.- Mint korábban már utaltam rá, rengeteg inspiráló tényező hat rám a természet szépségeiből. Mindez, karöltve a zene misztikumával, gyönyörű képeket fogantat bennem. Ilyen, a séta az esőben, ilyen néhány balladai hang, és egy emlék, aminek a Guns’n Roses November Rain-je volt a főszereplője.
S.E. - Köszönöm szépen, hogy mindezekről beszélgethettem Önnel! Szeretnék a riport végén az Ön legkedvesebb versével búcsúzni az olvasóktól. Melyik versét szereti legjobban?
N.R. - Hm... mindet... Na jó, ezt különösen...
Édes halott...
Édes halott fekszik most karomban,
rőt lepel testén a lehullott lomb,
és szívem feljajdul elhagyottan,
benne ezer emlék sikolya zsong,
hisz hányszor csókolt tüzével a hajnal,
bíbor estén hogy ölelkezett velem…
látod, csak ülök itt elcsukló hanggal,
s előttem hever a Nyár, mezítelen.
Hallom még hangját az égi csendben,
s behunyt szemem a lelkében időz,
sodródom fényében önfeledten,
mint Nap csókjában az újszülött őz,
és hív még a végtelen csillagtenger,
ahol Veled aranyban megfürödtem,
planéták közt jártunk, gyönyör és ember…
ott édes múltam, s a Nyár itt előttem…
Illatok lengtek köröttünk lomhán,
s alázattal a csend is térdre hullt,
köszöntve Októbert új birtokán,
hol minden sárga-rőt selyembe bújt.
Édes halottam fekszik most karomban,
őszi lepellel fedi testét a domb,
és bús szívem feljajdult elhagyottan
benne ezer emlék sikolya zsibong...
Sági Erzsébet
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
