Györgyike-sirató

gyertya-gyasz.jpg 

 Györgyike-sirató

 

 

Csigaházban halál lakik,

virágot tép, hajtást szakít.

Nincs kegyelem, mászik és rág,

nem élheti túl a virág.

Sorvad levél, szirom, és szár.

Mindenkire ilyen sors vár?!

 

Növény? Ember! Szép és erős,

bajtól, végtől nem ijedős.

Most mégis él a párhuzam,

ereje fogy, hite zuhan.

... Tolószékből más ám a világ,

sok lett a lépcső, és túl nagy a ház...

 

Láttalak szépnek, és erősnek,

örömkönnyel nevetősnek,

Jocóval évődve viccesnek,

és ha ritkán is, de mérgesnek.

Szeretted nagyon az életet,

és élvezted, hogy élheted.

 

... Emlékek, mik belém égtek,

közös nyarak, fájón szépek.

 

Keresztet cipel erőtlen vállad,

de jaj, nem ezt a sorsot vártad.

Nyugodt, békés, boldog estét,

kutyád bújását, kertetek csendjét.

... Még köztünk vagy, de már mégsem...

Múlásod siratom tétlen.

Nem hiszem el, hogy ennyi volt!

....Tegnap még kacagott, és ma holt...

 

Sági Erzsébet

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása