Gyermeknapi gondolataim
Kit megáldott az Isten gyermekkel, az tudja, hogy sem az idő haladtával, sem éveink számának sokasodásával nem szűnik meg az a csodálatos kapocs, mi szülőt gyermekéhez köt.
Édesanyám segítségét köszönve egyszer megkérdeztem, hogy mivel hálálhatnám meg, hogyan adhatnám vissza gondoskodását. Ő bölcsen és szeretettel ezt mondta: - Nekem sehogy. Majd a saját gyermekednek add azt, amit tőlem kaptál.
Isten éltessen minden - kicsi és nagy - gyermeket a Gyermeknapon, és életük minden napján.
Drága Gyerekek, fogadjátok el szeretetünket, és majd adjátok tovább utódaitoknak.
Alábbi versemet nem ma írtam, de az érzés, mi tollamat vezette mit sem gyengült azóta.
Dúdoló
Boldogan vártalak,
kincsemül kaptalak.
Semmim sincs, mi drágább
maroknyi lényednél,
kicsinyke gyermekem.
Fáj az élet sokszor,
hozzám bújsz a rossztól,
bizalmad erőt ad,
bánat, gond, elszalad.
Köszönöm Istenem.
Őrködöm álmodon,
tűnik a fájdalom.
Testemmel védelek,
holtomig szeretlek
kicsinyke gyermekem.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
