Tavaszt várva
1.
Falomb maradékot söpröget kertünkben tétován a szél,
kopasz ágon vacogó verébpár rég volt nyárról mesél.
Szeretet-tojásból fiókát keltettek, világgá eresztve, aggódva röptettek.
Mára, üres beggyel csak ketten maradtak, s egy csillagos éjjel,
lám, ők is megfagytak.
2.
Korán ébredő rügyek moccannak, átverte őket a csalóka napsütés,
visszatérni magház védelmébe, egy éjszaka kevés.
Zúzmarás, friss reggel van! Csilingelnek a fagyott ágak.
Bimbódíszükön kegyeletsértő napsugár,
élet játszik ma halállal.
3.
Vékony kabát alá lopakodik a nyirkos félelem,
Ezer éve hordott, lyukas cipőjében még gomba sem terem.
Éhes gyomra reménykedve kordul, rekedten jelzi a delet.
Azt nem tudja hogyan, de ki kell bírnia ezt a kemény telet.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
