Ha menni kell
Szeretett sógorom angyallá lett tegnap éjszaka... Versemet Ő ihlette. Legyen a föld könnyű, drága Janikám, soha nem feledlek.
Lombját vesztett vén fa várja
élhet-e még új nyarat,
ringathat-e madárfészket
röptethet-e fiakat.
Évgyűrűit nem számolja,
kopott kérgén harkály váj.
Tudja, hogy már menni kéne,
de a búcsú nagyon fáj.
Száraz ága óvva tartja vendégét,
a kismadárt,
aki ősszel messze szállva,
arra kérte: - Haza várj!
Erejéből ennyi tellett,
reccsenve hagyta el az ág...
Fent egy felhő könnyet hintett,
napfény szórta aranyát.
A döbbent csendben bánatosan
hajolt meg fű, fa, virág,
s az égi kertben, a Teremtő
övéi közé ölelt egy érkező fát...
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
