Bábel a lelkekben
Békétlen világban
békémet, nem lelem…
Barátság álarca
mögé bújt, kegyetlen,
éhes emberállat
mar belém veszetten.
Kegyelmét nem kérem,
csak titkon remélem,
dühe lohad végre,
s nem vágyik már vérre.
Mögötte tömeg zúg…
Szája habzik, véres
nyála fröccsen, míg dúlt
agya kábán keres
okot, hogy ölhessen.
Pedig, ölelhetne…
Karmait behúzza,
Vicsorgó fogait
álarc mögé dugja,
intésére vonyít
a falka… Aréna
csendje borul fölém
angyali kar sirat,
míg rám talál békém.
Illusztráció: Pieter Brugetel festménye, Bábel.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
