Hallgass rám!
Időt kérek! Időt…
Nem magamnak, Neked.
Legyen elég erőd,
de főleg, türelmed,
hogy harcod magaddal
győztes legyőzöttként
túlélhesd… Nem haddal,
csak magányos kardként
harcolsz önmagaddal.
Ölsz, bár nem másokat…
… De, hogy belehalsz,
vagy tovább élsz, - haladsz
a rév felé, hová
önként, vágyva mennél -,
egyedül rajtad áll.
Barátom, mit tehetnék?
Fogom kezed, féltőn,
És írom versemet…
Időt kérek! Időt…
Nem magamnak, Neked.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
