Bölcsőtől a szemfedőig
Naptárcsere, fogadalmak, óévre az új év jő.
Hittem, hogy elég, ha akarom, és megáll majd az idő.
Tévedtem - mint már oly sokszor -, mert az idő sosem áll,
természete, hogy fusson, mint a vonat mellett futó táj.
Engem nem a gólya hozott, csengős szánon érkeztem,
pólyám tolla hópihe volt, és jégcsap-csörgő kezemben.
... Szeretem a tél hidegét, ha bent kályha duruzsol,
illatos emlékidézőm sült alma, és forralt bor.
Nem csak hozott, vitt is a tél, szeretteim elmentek...
Kezemből - akár a magvak -, múló évek peregnek.
Adatott sok jó, és jutott hátat görbítő bánat,
de ma sincs hely, mit szebbnek látnék, mint a szülői házat.
Őszt kihagyva nyárból tél lett, elmaradt az aratás,
kertek alatt készenlétben jussát várja a kaszás.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
