Málenkij robot
Becsaptak és elhurcoltak,
családodról hírt sem adtak…
Évek múltak, s nem jött levél,
azt sem tudtad, ki hal, ki él…
Vézna tested eke előtt
alattad a fekete föld.
Barom helyett húztál igát,
s bányában toltál taligát.
Meleget nem adott kabát,
élted nem ért egy fabatkát.
Ruhád, kedved rég elkopott,
de hitted még a holnapot.
Álmodtál otthont, gyermeket,
szüretet, fenyőt, ünnepet.
Segítettél, akin tudtál,
a pokolban is jó maradtál.
Anyám voltál, s példaképem…
Jaj, csak lennél most is nékem!
Ünnep készül, de nélküled…
Mamácska! Üres a helyed!
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
