Múzsák ölelése
Szavakká érett a csend,
kottafejekké a hallgatás.
Hunyt szemem mögött színek...
Kezdetét veszi az alkotás.
Zenekar hangol, a feszültség
most kézzel fogható.
Az ecset tétován indul,
befelé figyel már az alkotó.
Kép és hang együtt! Így árad
szét a teremben a jó.
Mit is írjon akkor a költő,
amikor nem elég "csak" a szó?
Egy akkord hal el, visszhangja
koppan a terem ablakán...,
míg ecseted tombolva lejti táncát
a lélekorgián.
Toll, papír, és vászon, húrok a gordonkán...
Eszközei csupán az alkotásnak,
mitől életté lesz,
az a művészet talán...
Váckisújfalu, 2012. október 19.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
