Hiányzol
Titkokat súg az éjszaka,
hallom, szívemig ér szava.
Sodorhat sorsom bárhova,
álmom nem téved el, fut haza.
Simogató otthon-illat,
csendre int a hangulat.
Anyám szeme mosolyogva
(r)égi fénnyel hívogat.
Surranó árnyak a falon,
eres kéz pihen a paplanon.
Gyógyít e révület, tudom.
Múlik a bánat, gond... Hagyom.
Órák, vagy csak percek jutnak...
Időtlen az öröklét.
Amíg lehet megölelem,
s megcsókolom a szemét.
-Maradhatok én is, Mama?
-Kislányom menj, várnak haza!
...Tiltakoznék, de nincs kinek.
Álmom elszállt, a lét rideg.
Pirkad. Kezem, szívem üres...
Anyám hang nélkül kér: -Még ne kövess!
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rényi Anna 2016.11.06. 17:58:37