Hiányzol

 

Titkokat súg az éjszaka,

hallom, szívemig ér szava.

Sodorhat sorsom bárhova,

álmom nem téved el, fut haza.

 

Simogató otthon-illat,

csendre int a hangulat.

Anyám szeme mosolyogva

(r)égi fénnyel hívogat.

 

Surranó árnyak a falon,

eres kéz pihen a paplanon.

Gyógyít e révület, tudom.

Múlik a bánat, gond... Hagyom.

 

Órák, vagy csak percek jutnak...

Időtlen az öröklét.

Amíg lehet megölelem,

s megcsókolom a szemét.

 

-Maradhatok én is, Mama?

-Kislányom menj, várnak haza!

...Tiltakoznék, de nincs kinek.

Álmom elszállt, a lét rideg.

 

Pirkad. Kezem, szívem üres...

Anyám hang nélkül kér: -Még ne kövess!

 

 

Sági Erzsébet

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rényi Anna 2016.11.06. 17:58:37

Édes-kedves Lótuszom, drága Erzsikém! Ismételten ezt kell mondanom : szívfájdítón gyönyörű versed a lelkemig ért. Szeretettel ölellek!
süti beállítások módosítása