A halál színe vörös
Surranva jött, alattomban,
kertek alján lopakodva
betódult az udvarokba.
Tört és zúzott, sodort és ölt!
… Hol elhaladt, minden
vörösben tündökölt...
Vörös fák, és vörös folyó!
Vörös a könny is, lúgtól fortyogó.
Vörös iszap hoz vörös halált,
barna földünkre vörös pusztulást.
Ha éjszaka jön?
… Vörös házak, vak ablakok,
hörgő kutyák, maró szagok.
Csak a madarak sírnának,
vörös csőrrel gyászolnának...
Fészkét vesztett ember, állat,
elemészti majd a bánat!
Tehetetlen ülök, … írok...
Ismeretlenekért sírok...
Ma Ők..., holnap majd más.
Mert nem áll le a körforgás!
… Valahol mindig okkal félnek, és
valahol mindig elhal az ének...
Sági Erzsébet
Illusztráció: MTI fotó H. Szabó Sándor alkotása
UTÓSZÓ
A borzalom két éves évfordulója közeleg.
Az elhunytakért, és a fedelüket veszített emberekért szól a tragédia után írt versem.
Hogy miért vettem most újból elő?
Hétfőn kezdődik a per, ahol a földi igazságszolgáltatás ítélkezik.
... A többi pedig már az Úr dolga...
Bővebben a várható perről: http://mno.hu/belfold/vorosiszap-katasztrofa-hamarosan-kezdodik-a-buntetoper-1105619
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
