A halál színe vörös

 

 

 

 

 

Surranva jött, alattomban, 

kertek alján lopakodva 

betódult az udvarokba.

Tört és zúzott, sodort és ölt!

… Hol elhaladt, minden

vörösben tündökölt...

Vörös fák, és vörös folyó!

Vörös a könny is, lúgtól fortyogó.

Vörös iszap hoz vörös halált,

barna földünkre vörös pusztulást.


Ha éjszaka jön?

… Vörös házak, vak ablakok,

hörgő kutyák, maró szagok.

Csak a madarak sírnának,

vörös csőrrel gyászolnának...


Fészkét vesztett ember, állat,

elemészti majd a bánat!

Tehetetlen ülök, … írok...

Ismeretlenekért sírok...

Ma Ők..., holnap majd más.

Mert nem áll le a körforgás!

… Valahol mindig okkal félnek, és

valahol mindig elhal az ének...

 

 

 

Sági Erzsébet

Illusztráció: MTI fotó H. Szabó Sándor alkotása

 

 

UTÓSZÓ

 

A borzalom két éves évfordulója közeleg.

Az elhunytakért, és a fedelüket veszített emberekért szól a tragédia után írt versem.

Hogy miért vettem most újból elő?

Hétfőn kezdődik a per, ahol a földi igazságszolgáltatás ítélkezik.

... A többi pedig már az Úr dolga...

 

Bővebben a várható perről:  http://mno.hu/belfold/vorosiszap-katasztrofa-hamarosan-kezdodik-a-buntetoper-1105619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása