Kánikula
Pusztító hőségtől szenved a természet,
amit Tavasz ígért, Nap heve eléget.
Vízért könyörögnek fűszálak a réten,
szomját oltó madár billeg vödörszélen.
Giliszta néz szerte, bár ne tette volna!
Oltalmazó föld hűvöse tán megvédte volna...
Áll a levegő, mint vadnyugati filmben,
csak a legyek dongnak egyre veszettebben.
Falevél az ágon sárgán őszt idéz már,
lombját vesztő bús fa megmentő esőt vár.
Árnyékával takar napszúrástól szőlőt,
... sült gyümölcsét ejtve siratja a jövőt.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
