Esik
Sír az Isten, könnye hullik,
felhő mögé elrejtőzik.
Értünk hullatja a könnyét,
bánatfelhő sűrű, sötét.
Haszontalan földi népe
nem figyelmez már az égre.
Nem kér, és már nem is hálás,
romlásában nincs megállás.
Tombol, pusztít, öl és lázad!
Jaj Istenem, dől a házad!
Síró Isten elrejtőzik,
felhőzsákból egyre ömlik.
Bánatfelhő sűrű, sötét.
Értünk hullatja a könnyét.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ircsi lótusz 2009.09.23. 20:26:15
puszi Irénke
Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2009.09.23. 23:10:40
Ircsikém... Én csak akkor írok verset, amikor egyszerre csak kiszakad belőlem. Valójában prózaírónak érzem magam. Számomra is meglepetés, ha mégis sikerül egy-egy vers is.:))
Nagyon köszönöm, hogy jöttél, olvastál, írál! Jól esik a figyelmed!:)) Ölellek szeretettel, Lótusz/Erzsi.:))
lantaléna 2009.10.01. 16:13:04
Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2009.10.04. 16:12:41
Drága Annám... Jól mondod. Romlik az ember. Kívül-belül...
Mi mást ehet hát a Teremtő, mint, hogy sirat bennünket.
Szívből köszönöm, hogy benéztél hozzám. Mindig öröm látni Téged.
Ölellek szeretettel, Lótusz.:)